Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

209 jék fel. Üvegszerű szemek, valamint csekély terjedelmű fehér foltok, hússzínű vagy tarka orr, világos karmok nem kívánatosak, de nem is diszkvalifikáló pontok, azonban tenyészanyag kiválasztásánál figyelmesen kiküszöbölendők. A szálkásszőrű-tacskó az idő viszontagságainak ellenálló szőrözeténél, veleszületett élességénél, kiváló orránál, intelligenciájánál és idomíthatóságánál fogva a vadászat minden ágazatában való használhatóságot mutatott. Testalkatát tekintve, mindenben megegyezik a rövidszőrű tacskóval. Legfeljebb nem helyezünk olyan nagy súlyt a mell mélységére, mivel a kotorékmunkán kívül a föld feletti vadászatban is használjuk, ami fokozottabb igényeket támaszt vele szemben a végzendő munkát és kitartást illetően. Amihez különösen jó, erős testalkat, a szív és tüdő számára inkább széles mellkas, megfelelő és erős fogazat szükséges. Szőrözete az egész testen egyenletesen fejlődött és a testhez simuló rövid, kemény szálkás szőr, mely a szálkásszőrű német vizslára emlékeztet. Ez a szőrözet az arcorri részen szakállt alkot és a szemöldökök helyén bozontos. A füleken a szőrözet rövidebb, mint a testen, csaknem sima, de inkább a szálkásszőrhöz közelít. Szőrözet tekintetében Ilosvai: A kutya. 14 A szálkásszőrfl tacskó, Szálkásszőrű tacskó.