Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ELSŐ FEJEZET. A kutya az ember szolgálatában.

12 ket gyiijt a mostohább évszakokra gondolva, és már akkor, mikor ismeretlen volt előtte az állattenyésztés, földmívelés, maga mellé vette segítségül a kutyát. A kutya volt tehát az embernek a legelső háziállata. Már a legrégebbi kőkorszakból származó ásatások igazolják ezt, mert az ilyen helyeken az embercsontok mellett kutyacsontokat is találtak. A tőzeggé vált tengerfenéken megtalálták annak a leg^ régebbi ismert kutyának, a tőzegkutyának épségben maradt koponyáját, mely kutyának az őse a sakál volt. A cölöpépítmények lakói ezt az úgynevezett tőzegspitzet (Canis familiaris palustris) házuk őrzésére használták. Erre és ennek alfajtáira utalnak a későbbi fajták is és elég sok idő telt el, míg az ember szükségét érezte annak, hogy ezt a kis spitzet — mely eddig csak mint az otthon őrzője, csendháborító és ugató szerepelt — más szolgálatokra is igénybe vegye. Amidőn az ember állattenyésztő és földmívelő lett, nyájai számára szüksége volt olyan erős őrizőre, aki szembe tudjon szállni a nyájak félelmetes és esküdt ellenségével, a farkassal. Erre a célra tehát ilyen tulajdonságokkal rendelkező ebre volt szüksége. Elkezdte a farkast szelidíteni, idomítani és átformálni. Tehát a nyáj őrzője a farkastól származik, aki rányomta lényének bélyegét. Ő a juhászkutyának az alapformája és az maradt mindaddig, míg a tervszerűbb, tudatosabb tenyésztés megfékezte elfajulásait, fenntartotta és megszilárdította különös képességeit. Amikor a svájci cölöplakó az ércek, különösen a bronz feldolgozására tért át és az állattenyésztésbe kezdett, akkor tűnik fel először a farkaskutya, «bronzkutya», amelyet Jeitteles fedezett fel és édesanyja tiszteletére Canis familiaris matris optimaenak nevezett el, ebben a kutyában kell keresnünk minden juhászkutya ősét. A kutyák származására nézve még mindig meglehetős homályban vagyunk. A kisebb fajta kutyák a kőkorszakbeli «tőzegspitz»-től, a pásztorebek pedig a bronzkorszak egy nagyobb kutyafajtájától a «bronzeb»-től származnak. A vadászebek eredetét pedig (Canis intérmedius) szintén a bronzkorszak egyik kutyafajtájához vezetik vissza, de hogy melyikhez, azt még biztosan megállapítani nem tudták. Noack Th. vizsgálatai alapján biztosra veszi, hogy a kutyák összes ősei megkerültek, miként azt a «Stein der Weisen»ben 1908-ban írja. Tudniillik északkeleti Afrika mélyen