Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382
HARMADIK FEJEZET. Az ebek idomítása és nevelése.
102 kísérő hangjelét a «pfuj»-t. Ezeken alapszik tehát az idomítás lehetősége. Tehát ne gondoljuk azt, hogy ha a kutya valamely cselekvéssel parancsunkra felhagy vagv valamely cselekvést folytat, azt kötelességérzetből cselekszi, hanem kizárólag a saját érdekéből, mert tudja, hogy a cselekvés abba nem hagyása kínérzettel vagy valamely cselekvés ráparancsolt elvégzése kellemes érzettel van egybekötve. Nagyon fontos dolog, hogy a kínérzést abban a pillanatban alkalmazzuk, amikor a helytelen cselekvést abba kell hagyni vagy amikor a kutya valamely helytelen dolgot el akar követni. Mert ha ez a kínérzés csak későbh percek múlva következnék be, a kutya már nem tudja ezt az érzést összekapcsolni a cselekvéssel és nem érti azt meg. Igen helyesen jegyzi meg Most Konrád a könyvében, hogy érthetetlen lenne például a hazulról elkóborló kutyára, ha verést kapna, mikor hazajön. Hiszen pompás sétát tett, jól és kellemesen érezte magát, hazajön gyanútlanul, sőt örömmel — és jól elpüfölik. Ha ez többször megtörténik a kutyával, akkor azt kell gondolnia, hogy valahányszor hazajövök, verést kapok, tehát minél később térek haza. Ha azután ilyenkor félénken jön haza, ez nem a bűntudata, hogy hibát követett el, hanem az a képzet, hogy most verést kap. A kóborlásról így nem szoktathatjuk le. Ha tehát a kutyát a kóborlásról le akarjuk szoktatni, akkor nem a hazatéréskor kell neki a kínérzettel találkozni, hanem ott künn, ahol kóborolt, ott kell neki kínérzettel kapcsolatos kellemetlen tapasztalatokat szereznie. Tehát más valakinek kell a kutyát azonnal, amint hazulról eltávozott, jól elraknia, a gazdája pedig fogadja ilyenkor otthon becézgetve, simogatva. Ilyen eljárás mellett újra nem fog elkóborolni. Ismételten hangoztatom tehát, hogy a kutya az idomítója által reámért kellemes- és kínérzeteket csak úgy tudja megérteni, illetve csak akkor tudja ezeket azokkal a cselekvésekkel összeköttetésbe hozni, — amelyekre az idomító akarata irányult — ha ezeknek az érzeteknek az előidézése villámgyorsan követi a cselekvést. Az idomítás terén az egyes gyakorlatoknál segéderőre is van szükség. Az ilyen segéderőt jó gyakran változtatni, hogy a kutya ne egy emberhez szokjék. A rendőrkutya idomításánál az egyes gyakorlatok időtartamát nem lehet meghatározni, sőt a sorrendet sem