Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

89 tanyázni. A rétet nem igen kedveli, sarjú között azonban gyakran található. A fáczány nyáron inkább a mezőn, télen pedig inkább az erdőn lakik, mert akkor találja meg mind az egyik, mind a másik helyen táplálékát. A mezőkön könnyen elkóborol és idegen erdőkbe is eltéved. A földön levő fáczány nem szivesen repül fel. Télen több család egyesül és az erdő legsűrűbb részeiben húzza meg magát. A vadpulyka éjjeli tanyául rendesen az erdő szélén álló magas fát választ. Ott is szokták lesen lőni. Nyáron a tojó fészekalját külön vezetgeti; novemberben azonban csatlakozik más fészekaljakkal s a kakasok és meddőn maradt jérczékböl összeverődött öregek csapatjához csatlakozik. Ezek a csapatok azután a tavaszig együtt maradnak. A vetésekben a vadpulyka sok kárt szokott tenni, mert nem egymás nyomában, hanem széltében legel, minélfogva sokat gázol. A túzok mindig oly helyeken legel, vetés, lóhere, répa, repcze között, honnét messziről meglátja az embert, s miután vigyáz magára, sőt örökét is állit, megközelíteni nem könnyű. Jóllakás után pihen, ülve, mint a liba, de fejét magasra tartva. Nehezen száll fel, de azután kitartóan repül. Éjszakára legjobban szeret ugarföldeken tartózkodni, honnét már korán reggel szokott legelőjére vonul, hol délig legel, azután pedig pihen. Útját a legelőre s onnét vissza, hálóhelyére, valamint egyik repczetábláról a másikra pontosan megtartja. Sohasem menekül oldalvást, hanem mindig ellenkező irányban. A költési időt kivéve, ritkán található magánosan. Öszszel nagyobb csapatokba gyül össze. A reznek életmódja megegyezik a túzokéval, de nem szereti annyira a társaságot, legalább nálunk nem szokott csapatokban járni, 3—4-et ritkán látni együtt. Ha többedmagával van, nem várja be az embert, egymagában azonban meg is lapul a vadász előtt. Nyáron a gabonaföldeken, kiváltképen a kukoriczásokban, öszszel az utóbbi tarlóján tanyázik, később azonban ritkán lehet rátalálni. A daru a gémfajok között a legóvatosabb. A fiatal daru