Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

Bevezetés

Bevezetés. A vadászat felosztása. Régi időkben a nagy urak a nagyobb, kiválóbb vadak vadászását maguknak és uri vendégeiknek tartották fenn. Ezek azon vadak valának, a melyeket költséges segitö eszközökkel íponyvakeritéssel) és nagyszámú szolgaszemélyzettel, ebekkel hajtókkal lehetett csak egybe terelni és a vadász urak elé hajtani, kik azokat szúró, ütö és röpített fegyverrel (kopjával, dákossal, csákánynyal buzogánynyal és nyíllal) támadták meg és ejtették el. Az apróbb vadat, melyet akkor csakis hálóba, tőrbe, hurokba, kelepczébe fogtak, a kis embereknek, a szolgaszemélyzetnek engedték át. Ez szolgált okot a vadászatnak nagy-, vagy felsőmagas-, fő- és kis vagy alsó vadászatra való felosztására. A nagy vadászathoz eredetileg csak a szarvas, az erdei (vaddisznó), a bölény, medve, a hiúz és esetleg a farkas tartozott. Később, mikor a lövöfegyverek általánossá váltak, s azokkal a vadak elejtése biztosabbá vált, több és több vadat számítottak a felső vadászathoz; manapság azonban rendesen a nagyobb, ritkább és kiváltképen a golyóval lőni szokottat, mint a szarvast, dámot, özet, zergét, medvét, vaddisznót, hiuzt, siketfajdot és sast számítják oda. Vadászati kimutatásokban löjegyzékekben a vadakat emlősökre (szőrmésekre) és madarakra (szárnyasokra) mindkét rendbelieket pedig hasznosakra és károsakra szokás osztani. A hasznosak közé számittatnak azok, a melyeknek husa élvezhető, a kártékonyak közé pedig azok, a melyek a vadra és a hasznos háziállatokra, esetleg az emberre nézve is ártalmasak. Ezek a ragadozó vadak; a szárnyasok a ragadozó madarak. 1*