Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

a megszikkadt ugaron üti fel tanyáját, azonban lehetőleg mindig közel a kedvelt táplálékával benőtt földhöz. Öszszel az uj szántásokat, uj vetéseket keresi fel, barázdamélyedésekben s ha a föld rögös, a nagyobb rögök mögött, ezen kivül pedig parlagok buczkói, kövei, bokrai között húzza meg magát, vagy nem vizes kákások, csátésokban lapul meg, legszívesebben azonban a repczeföldeken, vagy azok közelében tartózkodik. Ez utóbbi helyeken marad télen át is, hol be is hagyja magát havazni, ha különben közel van a táplálékot nyújtó zöld vetés. Ha azonban a hó megkérgesedik, védettebb helyeket keres fel. Télen zordon hideg időben, őszi esős vagy deres napokon, napnak fekvő árokoldalakon biztos a nyul. Nyáron árnyékos helyeken, naptól védett északi oldalakon, szeles időben szélárnyékban, esős időben, száraz hidegben napos helyeken kell keresni. Öszszel, mikor a fák lombja, meg a makk hull, kitakarodik az erdőből. Tavaszszal, ha a hó elolvadt s az idő enyhül, főképen az őszi vetéseket, a trágyázott avagy öszszel felszántott földeket keresi fel. A nyul napnyugta előtt szokta elhagyni vaczkát, s elbukdáesol a legelőre. Ekkor igen óvatos, gyakran megáll, hátsó lábaira ül és neszel, vagy ágaskodik. Az éjjelt legelészve tölti el s virradatkor ugyanazon uton, melyen jött, visszatér vaczkára, melybe cselt vetve, nagy ugrással szökik be. Az üregi nyul. Borús időben nappal rendesen üregében húzza meg magát; verőfényes napokon azonban s nyugodt helyeken ürege közelében levő bokrok között és földeken tartózkodik, hol, mint a mezei nyul, vaczkot kapar, ugy azonban, hogy fölülről védve legyen, tehát sohasem egészen szabad helyen. Rendesen este hagyja el földalatti tanyáját s az éjet legelészve tölti. A medve télen, zordon, hideg időben barlangban, faoduban, siirü fiatalosban, dült vén fa alatt gályákból készített, mohával, lombbal, száraz fűvel bélelt vaczokban alszik, enyhe időben barangol. A nőstény rendesen már novemberben vonul téli tanyájára, a him azonban, ha csak a nagy hideg és hó nem kényszeríti, deczember derekán is kint járkál. A hosszú téli alvás folytán elsoványodik. A talp nyalása mese. Zsákmány 6*