Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

80 raig végre a meleg beálltával rejteküket csak délután 6 óra tájban hagyják el, hogy legelőre vonuljanak. Reggeli 7—8 óra körül ismét visszavonulnak az enyhe, legyek, bögölyök és szúnyogok ellen védelmet nyújtó sűrűségbe, magas fűbe, vetésekbe és pocsolyákba. Fiatal vágásokra és kisebb erdei tisztásokra a szarvasfélék már alkonyat előtt, erdöszéli mezökre, rétekre, nagyobb tisztásokra csak alkonyat után indulnak. Forró nyári napokon estefelé későn vonulnak ki a legelőre, reggel pedig korán húzódnak vissza az erdőbe. Télen a szarvasok, dámok vetésekre nemcsak éjjel, hanem nappal is kimennek s ilyenkor együtt legel bika, suta, ünö, borjú. A ki- és bevonulás mindig lassan történik, ugy, hogy akkorára, mikor a vad legelöhelyére megérkezik, rendesen jól bealkonyodik; viszont a visszavonulás megkezdődik,mihelyt a nap felkelt, s útközben a napsütötte oldalakon, szellős magaslatokon, füves fiatal vágásokban mindaddig sütkérezik a vad, mig a harmat nagyjából fel nem szárad. Kiadó eső után a vad a sűrűségekből a lábas erdőbe, utakra, tisztásokra vált ki, hogy a fákról lehulló esőcseppek elöl meneküljön. Legelőre a szarvas leginkább szél ellenében menve vonul, de teszi ezt másféle vad is, mert igy biztosithatja magát legjobban veszedelem ellen. Mielőtt a szarvas este kifelé indulna, hullámos vagy hegyes területen, eleinte az árnyékos oldalon és szellős magaslatokon, sik vidéken pedig magasabb, ha lehet, sűrűbb bokrok által fedett helyeken tartózkodik; tisztásokra csak óvatos neszelés és szimatolás után lép ki. Erdő szélén levő tengeri, burgonya, zsendülő zab, vagy zamatos füvű rétekre addig ki nem lép, a mig minden el nem csendesedik, s képes erre várva, az erdő szélén órákig, többnyire az éjszaka beálltáig elálldogálni.*) Az erős szarvasbika, kivált üzekedéskor, a legmagasabb pontokat foglalja el, hogy a sutákat és versenytársait jobban szemmel tarthassa. *) Megteszi a vaddisznó is.