Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Nappali ragadozó madarak - III. Sólyomfélék

58 III. Sólyomfélék. A sólyomfélék 5 csoportra (alcsaládra) oszlanak. Ezek: A) Sasok. B) Kányák. G) Ölyvek. D) Sólymok. E) Héják. A) Sasok. Tollak a tarkón lándzsa-alakuak. A csüd hosszabb a középső ujjnál s a viaszhártya egészen csupasz. 1. Nemes sasok. Fejük nagy, lapos; csüd hosszú, egészen a láb tövéig tollas; szárny a fark végéig terjed és a 4. és 5. szárnytoll a leghosszabb. Többnyire termetes, erős karmu, hatalmas kampóju madarak; orrlyukaik kerekdedek, vagy tojásdadok, rézsut vagy keresztben állók. a) Szirti sas, parlagi sas (Borsodm.), bérezi sas, sárga sas, kőszáli sas. Ludnagyságu, de nagyobb szárnyú és farkú s ennélfogva nagyobbnak látszó. Föszine sötétbarna; a fej és tarkó világosabb rozsdás szinü; a farka vége egyenes, töve felé fehér, végin fekete ; gatyái világosabbak a föszinénél, az öregekéi szennyes fehérek. Lábujjak végső izén 3—4 vért. Kétféle szinváltozata van : A világosabb szinü szirti sas. Fej és tarkó rozsdaszin sárga, háta sötétbarna némi vöröses fénynyel; alsó test rozsdaszin barna, a mell legsötétebb; a fark hamuszín szürke, feketés sávolyokkal, a vállon háromszögletű fehér folt. A -fiatalok egészben világosabbak, a fark töfele fehéresszürke, a másik fele fekete. Az öregek szeme narancssárga, a fiataloké sárgásbarna. A sötétebb szinü szirti sas. Farkának több mint tőfele fehér, végén fekete sávoly, feje és tarkója nem oly élénk rozsdaszin sárga, s föszine sötétebb barna. Hazánkban az északi Kárpátokban és Erdélyben rendesen fészkel, de korántsem gyakori. Roppant területeket bekószál s vadászgat, a hol táplálékra talál. Hatalmas rabló. b) Parlagi sas, pusztai-, határ-, pallagi sas. Majdnem akkora, mint az előbbi. Farka vége kerekded. Tövén fehéres, többi részén szürkés szinü és számos keskeny, hegyén sötétebb és szélesebb sávoly keresztezi; vállain nagy fehér foltok vannak; búbja és tarkója világos sárgás szinü,