Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Úszó madarak - Vöcskök, ruczafélék, ludak

50 tollakra terjed ki. A szép, ragyogó szinü tollak nem uj, hanem szinesebbé vált régi tollak. A tojók kisebbek a gácséroknál, tollazatúk kevésbbé élénk, junius és juliusban vedlenek, mikor a fiatalok már repülni tudnak, s az anya vezetésére rá nem szorulnak. A fiatal kacsák tollazata hasonlit a tojóéra. Arról ismerhetők meg, hogy uszóhártyájukat könnyen, mig az öregekét nehezen lehet szétszakitani. A tollazatról a rucza faját megismerni fölötte nehéz, mert a gácsér nyári és téli s illetve diszruhája igen különböző, s a tojóé ismét másféle. Legjobb megkülönböztető jel a tükör, v. i. a szárnyon látható, többnyire élénk szinü ragyogó keresztsáv. A ruczacsalád rendszerint késő őszig együtt marad, akkor azonban nagyobb csapatokba egyesül. A rucza tápláléka rendkivül változó, s a szerint változó húsának ize is. A magvakkal táplálkozóé Ízletesebb, a halakkal, békákkal stb. táplálkozóé rosszabb. A ruczákat két osztályba szokás sorozni, u. m.: bukdosó ruczák, melyek, mint nevük is mutatja, táplálékukat bukdosva keresik, és uszó ruczák, melyek nem buknak a víz alá, hanem görgicsélnek. Bukdosó ruczák. Nálunk rendes fészkelők. Nagy czigány vagy hamvas rucza. Tükre világos hamuszín szürke, vékony fehéres szegélyekkel. Feje és nyaka rozsdaszin vörös vagy rozsdaszin barna, begye fekete vagy barna. Csőre fekete, világosabb szinü keresztsávval, mely a hímnél világoskék, a tojónál kékesszürke, a fiataloknál elmosódott. A szem narancssárga. Kevésbbé vigyázó faj. Husa sárszagu. Kis czigány, vagy fehér szemű rucza. Tükre keskeny, felül fehér, alul feketebarna. Feje és nyaka barnavörös vagy barna, csőre ólomszin szürke, szem-