Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Éneklő madarak - Varjufélék

41 széle sárga, különben fekete és a farkalja vörösessárga. Szárnyán fehér és hosszanti keresztcsikok. Az öregek szárnyát a fedők alatt a fehér esik végén: élénk vörös viaszfényü, csontszerü nyúlványok (a hiraét 9, a tojóét 5-nél nem több) diszitik. Varjúfélék. A csör erös, elöl összenyomott; szélei élesek. Az orrlikak sertékkel vannak fedve. Egyszerű fészkeiket fákra, vagy sziklákra rakják. Zöld alapszínű tojásaik zöldebb foltokkal tarkítottak. Holló. Jó harmadával nagyobb a varjúnál. Tollazatának szine fekete s kékesen zöldes zománezu. Farka ékalaku. Nagy terjedelmű csendes hegységi erdőkben lakik, de nem nagy számban. Csak nagy havas teleken közeledik az emberi lakásokhoz. Magas fákon vagy sziklákon fészkei, évről-évre ugyanazon helyen. A fiatalok csak juliusban kezdenek repülni. Veszedelmes rabló, az őzgidát is megtámadja. A dögöt, kivált télen, kedveli. Fülesbagolyra jól jön. Varjú Kétféle varjúnk van. A vetési v. pápista varjú sötétfekete szinü, a hamvas v. kálomista varjú hamuszín szürke, csak a feje, nyakának mellső része, farka meg a szárnya fekete. A vetési varjú csigával, pajoddal és pondróval él, de a gabonát, a borsót, lencsét, kukoriczát is szereti. A hamvas varjú hust eszik s apró madarakban, tojásban és baromfiakban kárt tesz. Csóka. Apró madarakban tesz ugyan kárt, de főeledele bogár, csiga, pajod. Szarka. Jobban szereti a melegebb vidéket. Többnyire magas fákon fészkel, néha azonban bokrokon is. Fajrokonai közül a legveszedelmesebb, s a legtöbb kárt teszi a kisebb madarak, söt fáczányok, foglyok fészkeiben. Mikor csak lehel, pusztítani kell. Cserszajkó vagy mátyás. Mindenütt található, jobban szereti azonban a lombos erdőket a makk miatt. Leginkább sürü bokrokban fészkel. Fészekrontó. A fiatal busa jó.