Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Emlősök - Kérődzők - Rőtvad vagy agancsos vad

12 a hangja körülbelül ilyen forma «chrrran!» Ezt ismételgeti folytonosan, s csak néha-néha szakítja meg rövid «chran

? chrr!» Utánozni lehet, ha az ember a leirt hangokat az orrán mintegy horkolva ereszti keresztül Rigyetés idején az erösebb lapátos elveri a gyengébbeket s a suta-falkát a maga számára foglalja le; csakhogy nem marad oly hü hozzá, mint a szarvas, hanem csakhamar (alig egy hét múlva) átpártol más csa., ,, pathoz. A suta 14. abra. 1 A dámbuga csapja, "álunk májusban rendszerint 1 borját, gyakran azonban kettőt ellik. A hím dámborjunak deczember -vége felé már láthatók a fején a bugák, melyeket a pödrött szőrök még láthatóbbá tesznek. Ez időben a neve dámbuga. A kővetkező esztendő tavaszán kinőnek a csapok s őszig megérnek. Ezek olyanok, mint a szarvasé. (14. ábra.) Ez időben a neve dámcsapos, vagy ha a csapok nagyok: dámnyársas. A következő esztendő április havában, — tehát életének 3. esztendejében — lehullanak a csapok s azok helyébe a szarvas agancsára emlékeztető, (8-as, ugy 10-es) felső végükön kissé laposkás agancsok, úgynevezett kanalak nőnek. A szerint, amint ezek az agancsok kevésbbé, 15. ábra. 16. ábra. A dám kanala. 17. ábra. 18. ábra. A dám kezdőlapátja.