Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Emlősök - Kérődzők - Rőtvad vagy agancsos vad

10 11. ábra. Kettős korona. gosabb. A buga, vagyis a koponyából kiálló csontrész, melyen az agancs áll, rövidebb, ugy hogy idős szarvasok agancsrózsája majdnem érinti a koponyát (12. ábra), mig a fiataloké kimered abból (13. ábra). A szemág a fiatal szarvasoknál felfelé áll, mig az öregeknél lefelé hajlik s csak azután görbül a hegye kissé felfelé. A szarvasbika agancsát rendesen márczius végével vagy április elején hullatja, erös bika azonban már februárban, a gyenge juniusig, a csapos pedig julius, söt augusztusig is fenntartja azt. Az agancs augusztus végével, szeptember elején, az üzekedést előzőleg éri el tökéletes kifejlettségét. Kiváló agancsok súlya 7—10 kg. Mennél jobb és kiadóbb a legelő és idősebb a szarvas, annál súlyosabb az agancsa. A nőstény (v, üszke szarvasborju) féléves korán tul v. i. életének második nyarától kezdve az üzekedésig (ami a születés évét is beszámitva, a harmadik év őszén szokott megtörténni), ünü (szarvasünő) nevet visel; azontúl sutának (szarvassutának) szokás nevezni. Az üzekedés rendesen szeptember elejétől október közepéig tart; déli vidéken korábban, északin későbben áll be. Ez időben az erösebb bikák elverik a gyengébbeket s annyi sutát foglalnak le, amennyit birnak. Mennél többet foglal le egy-egy bika és mennél több a vén (megöregedett) suta, annál roszabb a szaporulat. A bika üzekedés idején sajátszerű bögést hallat, melylyel vetélytársait elriasztani igyekszik, de egyúttal küzdelemre is hivja fel. A szarvasok pároso12. ábra. Idős szarvas bugája.