Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Emlősök - Kérődzők - Rőtvad vagy agancsos vad

6 porczogós bunkó, amely lassanként a maga ágas-bogas formájára megnő, felülete alulról felfelé, belseje pedig a hámlás után (mit az állat fákon való fenéssel segít elö, vagyis mint mondani szoktuk, hámozza, tisztítja az agancsát), felülről lefelé megkeményedik. Tökéletessé közvetlen az üzekedés beállta előtt válik. Az agancs fejlődése összeköttetésben van a nemzőrészekkel, ugy hogy ha szarvast vagy özet agancshullás után herélnek ki, annak agancsa többé nem nö; ha pedig agancsos korában teszik azt meg vele, agancsát többé le nem veti. Ha csak az egyik herét veszik ki, vagy csak az egyik sérül meg, az ellenkező oldalon nem nö, vagy nem hull le az agancs többé. A növekvő agancs abban az állapotban marad, melyben a sérülés idejében volt. Az igen fiatal korában megsérült agancson tökéletesen meg nem érö idomtalan kinövések támadnak, melyek néha rothadásba menvén, az állat tönkrejutását okozzák. Ilyen ki nem fejlődött képződmény a parókás agancs. A fejlődő agancs, vagy a rózsatö megsérülése szabálytalan agancs létrejövetelét okozza. Nemes vagy gim szarvas. A himet bikának (agancsárnak), a nőstényt szarvatlan (suta) fejéről sutának szokás nevezni.*) A gödöllői erdőkben az agancsárok súlya 10 esztendei átlagban felbontva 117-63, a villásoké 72'04, a sutáké 76'13, a borjuké 40"15 kg. volt. A stomfai vadaskertben a szarvasbika átlagos súlya 109 kg., a gymesi vadaskertben kezdetben 1216 volt, később azonban leszállott 102 97 kg.-ra. A munkácsi uradalomban a szarvasbika átlagos súlya 201 kg. volt. A beregi erdőkben lőttek 207—280 kg. sulyuakat is. A bikaborju fején kezdetben csak az agancstö dudora, a homlokcsontból kiálló kis buga jelöli a leendő agancs helyét s ez okból élete első esztendejében a neve buga. *) Közelebbi meghatározásban az öregebb suta-tehén, a fiatalabb suta-ünő.