Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

mélyebb nyomot hagy a sarka, mig a suta nyomán a sarok meg nem különböztethető. A sarok a szarvasnyomnak mintegy Vi-ét teszi ki. A bika csülkei a hegyükön tompábbak; ennélfogva tompábbnak kell lenni a nyomának is (32. ábra). Természetes, hogy kemény talaj jobban koptatván a csülköket, a hegységi szarvas nyomának egyáltalában kisebbnek és tompábbnak kell lenni a homoki meg a berki szarvasénál. Jellemző a bikanyomon a csülökhegyek záródottsága is, mint az a 32. ábrán látható. Futás közben azonban a csülkök a bikánál is szétválnak. (37. ábra.) A bika nyoma, az állat nagyobb súlyánál fogva, kiváltképen nedves földön, jobban nyomódik le, mint a könnyebb ban nyomódik le azonban a sarok is és képződik a dombik, u. i. lépés következtében a föld, vagy hó a sarkak által előre tolatik, az indulás pillanatában pedig a csülökvégek a földbe nyomódván, azt hátrafelé préselik; ez a két egymással ellenkező gyúrás a sarok helyén domborodást támaszt: ez a dombik, melynek jelenléte bikára vall. Kiváló ismertető jel továbbá a nyom szélessége. Ezt a—a'-nál kell mérni. (31. ábra.) Miután vidékenként a vad majd derekabb, majd satnyább, a talaj keményebb vagy puhább, a nyom is majd nagyobb, majd kisebb. Azért a vadőr legjobban teszi, ha vadászatok alkalmával a teritékre jutott szarvasok lábait megméri, s arról magának jegyzéket készit. Ilyen a következő,*) *) Ez Egerváry Gyula «Vadászok Zsebnaptáráénak 1888. évfolyamában jelent meg. A fönnebiek után ez csak tájékozásul szolgál. 32. ábra. a) Bika nyoma, b) Suta nyoma. a b sutáé. Ennélfogva jobban látható a két csülök közötti hézagból (csülökközből) meg a csülökvégből kipréselödött föld vagy hó, ráncz, vagy lemez, mely az első esetben hosszúkás nyomráncz, a másodikban rövidke nyomlemez. Job-