Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Ragadozók

80 Minthogy azonban a vadász a gyakorlati életben még sok más madárfajjal is találkozik, a melyek a vadászat körét legalább is érintik, ezeket itt systematikus sorrendben felsoroljuk tudva azt, hogy azoknak közönségesebbjeit nemcsak minden vadász, de úgyszólván minden ember ismeri. Ilyenek : a sárga rigó — oriolus galbula, e színpompás erdei lakó ; a rigófélék — turdinae, melyek között több kellemes énekes van; ezek közt különösen kitűnik a húros rigó, az úgynevezett fenyves madár (turdus), melyet a felső hegyi vidékeken cseklyékben szoktak fogni, hogy a városok piaczain mint keresett pecsenye-vadat áruba bocsássák ; a harkályok — picus, dryocopus, gecinus — az erdők áldása ; a pusztai talpastyuk — syrrhaptes paradoxus, mely nagyobb időközökben csapatokban látogat el hozzánk Ázsia sivatagjaiból, hogy a mint jött, ug}

r el is tűnjék ismét; a daru és gémfélék — grus, ardeae; a gólyák — ciconiae és a fekete batla — ibis falcin ellus; a vizityukok és guvatok — rallus aquaticus, ortygometrae; a szárcsa vagy h ó d a — fulica atra ; a vöcskök — podiceps; az északi búvárok — c o 1 j m b us (téli vendégek); a búvár kacsák — mergus (téli vendégek); a hattyúk — cygnus, átvonuláskor, és végre sirályok és pelekánok, 1 a r i d a e — graculus, pelecanus. B. Bagadoaók. 42. §. BEVEZETÉS. A ragadozók meghatározása tekintetében a vadászok között nagy a tájékozatlanság, a minek oka az, hogy valamennyi faj majdnem minden vedlés után más szinü mezt (tollazatot) fejleszt, mint a minő a vedlés előtti volt; de minél öregebb lesz a madár, — annál több fehér, vagy legalább is világos toll fejlődik