Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430
I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Hasznosak
70 A kakasok fölös számának apasztása. Párzás, szaporodás. g oly-csapat, falka, sereg áll a kakasból, a tojóból, s a fészekaljból, melyhez néha oly idegen fészekalj szegődik, mely szüleit elvesztette. A vetésben a foglyok feküszne k; midőn maguktól felrepülnek, felszállanak, különben felrebb ennek, tovaszáll an a k, elszálnak, leereszkednek, szeles időben lecsapódnak. Legelés közben szerteszét futkosva elterülnek, bogarásznak; az öregek hívására: cserregé s é r e vagy csirregésére összeszaladnak, összeverődnek; midőn egyenkint felrepülnek s az egyik ide, a másik oda száll vagy midőn a felvert csapat szétvál: szétrebbentek; ilyenkor csirregve vagy cserregve egymást hivogatják. Tavasz felé a csapatok párokrá szakadnak és megkezdődik a dürgés, illetve a párzás. Mihelyt a seregek párokra szakadtak, a kakas a választott tojót ez évben többé el nem hagyja. A párzás idejében a kakas és a tojó hivását este és reggel lehet hallani. Ha a kakasok túlnyomó számban vannak, a tenyésztés hátrányára viaskodások támadnak közöttük, és sok tojó meddő marad. A foglyoknál tehát még őszutón és télen is figyelemmel kell lenni arra, hogj 7 a fölös kakasok ellövessenek, minthogy a törvény a párzási időben a 1 e 1 ö v é s t többé meg nem engedi. Április vége felé, kedvezőtlen körülmények közt csak májusban fészket kapar a tojó, azt száraz fűszálakkal kibéleli s ebbe 12—20 darabig naponkint egy-egy tojást rak, melyeken 3 hétig igen buzgón kotol. Fészkelésre rétet, lóherét, tavaszi vetéseket szeret választani, ritkán húzódik meg bokor alatt. Kotlás közben a tojó csak igen rövid időre hagyja el a fészket s a kakas mindig közelében tartózkodik. — Minthogy a kotlás épen a rétek s a lóherések kaszálása idejébe esik, a vadásznak gondoskodnia kell arról, hogy a fészkek kaszáláskor el ne pusztíttass auak. A tojásból bujt csibécskék, alighogy pehelymezük megszáradt, már is futva követik szüleiket, melyek nagy figyelemmel fölöttük őrködnek; különösen a tojónak önfeláldozása odáig megy, hogy a fenyegető veszélynek — bénának tetetve magát — közvetlenül kiteszi magát, hogy a meglapult csibéktől az embert, az ebet vagy más ellenséget elterelje. További 14 nap múlva a csibécskék már repülni képesek, s szállva követik szüleiket
