Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Hasznosak

63 A mondottakból folyólag természetes, hogy csak ott talál­ható a középfajd, a hol a leirt két faj vegyesen vagy legalább is egymásnak tőszomszédságában tenyész. A középfajdkakast ugy alkata, mint tollmeze első pillanatra is korcsnak jellemzi; az utóbbi a siketfajd és a nyirfajd toll­mezének rendszeres vegyülete, mégis különös jelenség a sötét­aczélkék nyaktollazaton látható bíborárnyalat. Ugyanez áll a tojó mezéről. — Hogy a középfajdkakas a közép faj dtyukkal szaporításra ké­pes-e, az sincs még megállapitva. 30. §. A hófajd*.) Lagopus mutus. Hossza 43 cm.; röpterje 58 cm.; súlya 0-5—0-7 kgr. Szár­ijainak csúcsai a kb. 10 cm. hosszú kormány közepéig érnek. A tojó valamivel kisebb. A 18 m/m. hosszú, kékes-fekete csőr dudorosan kidombo­rodik. A szájsaroktól a szemekig fekete kantár vonul; a szemek fölött skarlátvörös bibircsek mintegy szemöldöt képeznek. A fej, a nyak, a hát, a vállak és a szárnyak fedőtollai rozsda-barnák, fekete-szürke, finom vonalakkal szelve, néha fehérrel tarkálva ; a szárnyak nagy evező tollai közül az első hat fekete, a többi, továbbá a has-, a far- és a kormányfedő-tollak fehérek, mig ma­guk a kormán3 Ttollak közben rozsda-barnák, a szélük felé feketék, tiszta fehéren szegélyezve; a mell szürkés-barna. A tojó színe­zete fakóbb, a fekete kantár hiányzik, a szemöldbibircs halvá­nyabb : sárgás-vörös. Különösen jellemző e madárra nézve, hogy tollazata a táj északi fekvésének, magasságának mérvéhez képest télen mindin­kább fehéredik, ami azonban nálunk még nem igen észlelhető. *) Hogy hazánk területén a hófajd tenyész-e, tudományilag beiga­zolva ugyan nincsen és a nemzeti muzeum gyűjteményében, mint honi pél­dány nem fordul elő, sem az 1891-iki ornithologiai kiállításhoz készült prog­ramúiban nem szerepel, mint honi szárnyas. Minthogy azonban vele ugy egyes erdélyi lőjegyzékekben találkozunk, mint a Vadászlapban is (1. 1891. évi 24. szám 321. 1.) honi madárként van ismertetve, kötelességünk volt rövid leirását adni, hogy a vadász, ha ilyennel találkozik, tudja, mivel van dolga. Szerző. Nagysága. Leírása. Jellemző.

Next

/
Thumbnails
Contents