Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Kártékonyak

i 54 Tartó zkokodása. Tápláléka. Szaporodás. Ellenségek, betegségek. Az orr és a pofák szürkén sárgák, az ajkak világosabbak; a lapoczkák és a czombok verhenyes sárgák, a has élénken vöröskés sárga. A fark töve barnánsárga, vége felé fekete. A talpak feketék és egészen hidegek. Nálunk a mormota csak a magas Kárpátokon tartózkodik, a fák régiója fölött él és pedig gyér számban. Családokban él önásta kotorékokban, melyek egy fő-, több mellékfolyosóból ós egy nagy, gyakran 2 m. átmérőjű katlanból állanak, melynek oldalai igen simák, alja finom szénával van kibélelve. Ugyanis már augusztusban lerugdossák a finom füvecskéket, melyeket azután mint szénát szájukban behordanak a katlanba ; ez nemcsak melegséget, hanem élelmet is biztosit nekik azon eshetőségre, hí téli álmukból ébredve, kint a hó miatt nem találhatnak táplálékot. Téli álmukból márczius vége táján ébrednek. Táplálékuk az alpesi zamatos füvekből áll. Kora hajnalban kitekintenek a folyosón s ha veszélyt nem látnak, szétoszlanak legelni, játszadozni, a napon sütkérezni; játékukat nézni igen mulatságos; folytonosan csinosítják magukat s hátulsó lábaikra ülve ág iskodnak, mig egyikük éles fütytyel vészt nem jelez, mire mint a villám eltűnik az egész kolonia. A pacsmagolás ideje apriiisra esik, talán még május elejére is; meddig poczakos a nőstény — még nem tudjuk. A kölyköket hátulsó lábaira ülve s elölábait szétterjesztve szoptatja az anya s nagy gonddal ápolja. Husa a mormotának élvezhető, bár frissen sütve vagy főzve kellemetlen szagot terjeszt. Ellenségei közé az emberen kivül csak a nagy szárnyasragadozók számithatók, mert a róka — nagy óvatosságuk mellett — nem igen tud hozzájok férni. Betegségükről nincs tudomásunk. Leírása. 24. §. Az evet, mókus — régen mukics. Sciurus vulgáris. L. Hosszúsága 20—25 cm.; magassága 8—10 cm.; farka hossza 20 cm.; súlya kb. 1/

4 kgr. Az evet nem képezi ugyan a vadászat tárgyát, és ott, a hol nem szapora, mint kártevő sem igen jöhet számba, mindazonáltal ismernie kell a vadásznak természetét és szokásait, hogy — a hol erdő is van gondjaira bizva — ezt a mókus kár-