Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Ragadozók

88 Tápláléka. Tartózko­dása. vidék és csapottak; az apró szemek métyen feküsznek. Az aránylag rövid fej közvetlenül a homlok alatt megkeskenye­dik és tág nyilású csapott orrba fut ki. A száj erős ós éles fogazattal van felszerelve; az alsó állkapocs hosszabb a felső­nél s az alsó ajakon 18 piszleránc látható. A nyak rövid és erős, a test vastag és hosszú. Mancsai — előlábak — ós talpai —- hátulsó lábak — vannak; talpain felemelkedik s megtá­madott ellenfelét, ha érheti, mancsaival átkarolva magához szorítja és megfojtja, vagy leüti. Az öt ujju talpak nyoma em­beri lábnyomhoz hasonlít, csakhogy rajta az erős karmok lenyo­mata is látható. A fark igen rövid. Lassú jártában — testénelv súlyánál fogva -— tehetetlen­nek tűnik fel, de futása bámulatosan gyors. Talpaira fele­melkedve, tehát két lábon nagy könnyűséggel messze utat ké­pes megtenni, s igy szokta prédáját is elhurczolni, melyet m a 11­csaival leütött. Nagy ügyességgel felmászik a legmaga­sabb fákra. Az erdélyi vadászok azt állítják róla, hogy megszo­rittatva mancsaival betakarja fejét, s igy veti le magát a szik­láról vagy a legmeredekebb lejtőkön legurul, a nélkül hogy tes­tében legkisebb kárt szenvedne. Színezete a vörhenyes barna és feketebarna közt váltakozik. A medve tulaj donképen növényevő ; megelégszik zöldség­gel, gyökerekkel, erdei bogyókkal, vad gyümölcsös 1, tölgy- és bükkmakkal és igen kedveli a még érő tengerit, melyben nagy pusztítást visz végbe; de ha egyszer rákapott az élőre, nagy kárt tesz a hegyi nyájakban s nem igen szokik le többé a husevésről. Nagy inyencfalatja különben a szőllö, a hatigya­tojás, a zab és a méz, mely után a legmagasabb fákra is fel­mászik.* Jó kedvét halk mormolással, kedvetlenségét dörmö­géssel nyilvánítja, de ha"érzékeny testrészen, különösen hátge­rinczón megsebesíttetett, bömböl, ordít. Tartózkodási helyül nehezen hozzáférhető sziklákat, sűrű­ségeket választ, s az ilyenekben készített szállását, vagy vá­* Hogy pisztrángot és egyéb halakat tud fogni, nálunk legalább be­igazolva nin9sen — s alig is hihető, hogy ezen aránylag nehézkes állat a fürge és fölötte óvatos pisztrángot képes lenne megkeríteni — legfeljebb ha a midőn a vizek gyorsan megapadnak, egyes mélyebb helyekre nem akad, ahonnan a hal nem tud menekülni.

Next

/
Thumbnails
Contents