Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

25 De a tudományos vizsgálódás épen azt bizonyította be valónak, a mit az emiitett trdós vadász lehetetlenségnek tartott, hogy t. i. a julius augusztusban megtermékenyített pete az óz méhében deczember végéig teljes nyugalomban, minden lát ható fejlődés nélkül teng, s csak akkor kezd rohamosan fejlődni, mint a többi állatoknál rövidre a megtermékenyítés után. A tudomány tehát a kérdést a nyári üzekedés javára döntötte el, de a petének e hosszú nyugalmát sem okára viszszavezetni, sem czéljára nézve indokolni eddig még nem sikerült, a mint nem sikerült sem okát, sem czélját a téli — mondjuk — meddő iizekedésnek kikutatnia. Lehet, a mint Dombrovski hírneves vadászati iró is véli, hogy talán arra vezethető vissza, hogy egyes suták a nyári üzekedéskor meddők maradtak. A viselős suta májusban vagy júniusban ellik, s meglehetősen szapora, a mennyiben nem ritkán két gidát, kivételesen hármat is vet. Néhány nappal korábban elhagyja a családot, s távoleső, védett sűrűséget keres fel, a hol gidácskáit a legszorgosabban ápolja és őrzi. Az utóbbiak igen kecsesek, sötétbarnák, a test hosszában fehér sávokkal tarkázottak, s néhány nap alatt annyira megerősödnek, hogy anyjukkal a családhoz szegődhetnek. Az őszi szőrezet fejlődésével a fehér sávok eltűnnek s a nőstény gida üszkévé, a bakgida bak ócskává válik — csapossá, mert deczemberben fejlődni kezd — b ogoz — a fejdísze, az agancs. Az üsző második évében éri el teljes kifelődését s első Ízben rendesen csak egy gidát szül; ha az öreg suta terméketlenné válik, meddőnek mondjuk; az ilyen nagyon meg szokott kövéredni s a lelő vetésre megérett, mert üzekedéskor különben a fiatalabb sutáktól elcsalja a bakokat. Az őzbak harmadik évében fejlődik ki teljesen s 15 évet él. Gidákat igen könnyen meg lehet szeliditeni, de a bakok érettebb korukban vadakká lesznek s hegyes agancsaikkal neki támadnak az embernek — még akkor is, ha zsenge korukban kiheréltettek. Az ilyen, herélt bakok különös visszás képzödésü, igen gyöngyözött agancsot fejlesztenek, melyeket soha többé le nem vetnek. Az őzvad ellenségei és betegségei ugyanazok, mint a szarvasvadéi; minthogy azonban az utóbbinál sokkal gyengédebb és érzékenyebb, a különféle bajoknak amannál sokkal könny ebEllenségei, betegségei.