Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

Tartózkodás Tápláléka. Életmódja. ÜÜ nyiveí silányabb. Az egyes testrészeket ugy nevezzük el, mint a rőtvadnál. Szine rendesen vörösbarna, a has és a czombok hátulsó része fehér; őszkor fejlődő téli szőrezete barnásszürke, helyenkint feketeszürke. A dámvad is aprilisban, májusban vetkezik. A rendes színezettől gyakoriak az eltérések; néha-néha sötétebb sávok, fehér foltok láthatók, s nem ritkák a teljesen sárgásfehér példányok, melyeknek szine a vetkezéskor sem változik. A dámvadnál is csak a him fejleszt agancsot, melyet alakjánál fogva lapát-nak nevezünk és pedig ugyanazon egymásutánban, mint a gimvad. A bikaborjú az első évben 15 cm.-ig magas nyársakat, csapokat rak fel, a következő évben villát fejleszt, metynek agancstörzse azonban a csúcs felé nem oly kerek, mint a gímszarvasé, hanem laposabb, de nem lapátformáju ; ezért nem is nevezzük villásnak, hanem gyenge d á m b i k á n a k , csak a harmadik évben fejlődik az agancstörzs felső része többkevesebb csücskével szegélyezett lapáttá és ezentúl a körülményekhez képest gyenge, jó, erős, pompás lapátos-nak módjuk. A dámbika april végén, májusban (a gyengébbek juniusban is) veti le a lapátot, mely azután épen ugy fejlődik, mint a gímszarvasnál, de sohasem pompáz oly gyöngyös rózsával és agancstörzszsel, .mint emezé. A dámvad magasabb fekvésű vidéken sohasem tenyész oly jól, mint a rőtvad, sem nem távozik messzire — mint emez — származása helyétől; inkább a síkvidéki, mezőkkel és rétekkel váltakozó lombos erdőket kedveli. Minthogy dagonyázni, azaz sárba, pocsolyába heveredni nem szokott, nemis igen keresi a vizenyős, mocsaras helyeket, hanem előnyt ad a szárazabb vidékeknek. Táplálékát ug}

7anaz a növényzet és gyümölcs képezi, mint a rőtvadét; különösen kedveli a vadonczok gyümölcsét és a berkenyét. Életmódjában szintén hasonlít a rőtvadhoz: az ivarok — az üzekedési időszakot kivéve — elkülönített csapatokban élnek, bár elég gyakran erősebb lapátosokat is lehet a tarvad között látni, amint másrészt az erős lapátosok csapatjához néha gyenge dámbikák is szegődnek. Sokkal bizalmasabb a rőtvadnál, s kevésbbé tartózkodó az embertől; nem olyan ovatos, mint a szarvasvad.