Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430
I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak
18 A ró'tvad ellenségei és betegségei. évében fejezi be fejlődését, mig az agancsos nyolcz évig fejlődik, de termetre nézve ezentúl is szaporodik. A rőtvad életkorára nézve megbízható adatokkal nem birunk; de tudjuk, hogy állatkertekben eg} Tes állatok a harminczadik évet elérték, sőt ezen tul is éltek. A. fiatal borjut könnyen meg lehet szelídíteni, de a him-ivar magasabb korában — különösen az üzekedés időszakában is — igen gyakran elvadul s környezetére, — főkép nőkre nézve — veszedelmessé válik. A rőtvad ellenségei hazánkban a medve, a hiúz s a farkas, bár a frisen ellett borjucskákat a róka és a kőszáli sas is (aquila fúlva) inj'enczfalatnak veszik. Sokat szenved a szarvasvad a b ö g ö l y ö k-töl (Hypoderma Acteon. B.), melyek őszkor a csuha — a bőr —szőrére lerakják petéiket, melyekből pajorok fejlődnek; ezek — valószínűleg a szőrszálak töve mellett — befurakodnak a bőr alá, ott igen nagyra fejlődvén, daganatokai okoznak és gyuladást, végre gem^et idéznek elő, melylyel táplálkoznak ; tavasz után a bőrön keresztül fúrt nyíláson kibújnak, a földre hullanak, s a föld rögei közt vagy a lehullott lombozat alatt beálczázódnak, mig a nyárutón ismét repülő bögölyökké fejlődnek. Tavaszkor a rőtvad bőre, főképen a hátgerincz két oldalán végig — a hol ug} Tanis a vad nem véclekezhetik — néha teljesen át meg át van lyukasztva. A pajorok által előidézett nyílások nemsokára behegednek, a nyár beálltáig végképen begyógyulnak. Ennél sokkal veszedelmesebb a bögölyöknek más faja: A torok-bögöly (Pharingonj'ia picta), mely a vadnak orrába frecscsenti élve születő pondróit. Ezek a testüket ellepő szigon3 7os szőrszálacskákkal belekapaszkodnak az orrnak tákhártyáiba s néha annyira ellepik a vadat, hogy a légző szerveket is megtámadj ák és — különösen kemény tél után, mely a vadat amugyís elgyengitette — nem ritkán halált okoznak. Ezeket a pondrókat a vad, midőn már torkát megtámadták, — de csak már a beálczázás után, tehát mint érett álczákat — gj^akran véres genynyel ki köhögi. A vad egyáltalában igen jol ismeri ezt a kínzó ellenséget, s rögtön nagy nyugtalanság fogja el az egész csapatot, ha a bögölyt dongani hallja; fig3^elemmel kiséri villámgyors, czikázó röptét, feléje rug előlábával, s midőn a pondrókat orrában érzi,
