Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

III. Rész: Vadászati műtan - II. Fejezet

I 160 dinak minden furfangja, hiába minden cselvetése ; a jó orrú sereget meg nem csalhatja; újra megszólal a vezérkopó, újra utána ront nagy rivall ássál az egész falka a vörös kabátosnak, mig 2—3 órai futam után kimerülve, bőrével és életével íizet. A vadászok közöl az, a ki a róka halárnak színhelyére elsőnek érkezik, a róka farkát kapja kitüntetésül. 102. §. 3. A liopók faja hazánkban, a hol emberek által áthatatlan sűrűségek kikutatásáról van szó, tehát terjedelmes erdőségeinkben, igen el van terjedve ; mig ott, a hol a vadászati viszonyok rendezettebbek, különösen a hol az ál'andó vadat szakszerűen óvják, a kopó alig ismeretes. A kopó középnagyságú eb, hosszú orjjal, széles, hosszú fülekkel, vége felé vékonyodó, kissé felfelé kunkorított farkkal. A sima, rövid szőrezet fehér, barna, fekete, de ritkán egj^szinü ; rendesen fekete fehéren, van sötétbarna vörhenyesen tarkázva ; az orj és a lábak rendesen világosabb színezetűek. A kopó feladata a vadat szimat után felkeresni s hangos csaholással addig űzni, mig puskavégre kerül. Rendesen több, 3—4, sőt 10—12 kopót is használnak a vadászatnál, de az utóbbi esetben egyszerre csak 5—6-ot eresztenek a pórázról, mig a többit peczérek pórázon viszik a következő hajtásra. Rendesen a vézérkopó az, (a legjobb orrú eb), mely első akad a vad nyomára, a mit különös, szakadozott vonitáshoz hasonló hanggal (nviffantással) jelez, mire valamennyi kopó hangosan követi a vad nyomát, mig cselhez érve, elnémulnak ; itt újra a vezérkopó veszi fel a vad nyomát s igy többszöri megszakitásokkal addig tizik a vadat, mig puska elé kerül, vagy a hajtásból kimenekül. A kopó nem iramodva, csak ügetve hajt — fedett helyen ; de nyilt téren, mint az agár - • szemre is hajtja a vadat kitartó iramban. 103. §. 4. Az agár nagy, magas, legtöbbnyire simaszőni eb, feltűnően karcsú és szikár testalkattal. A kicsiny, hosszú fejen hegyes orj és gyenge — fölfelé meredő, de középen h konyuló fiilek: a nyak keskeny, a mell (szügy) széles, a lágyék igen vékony, a lábak magasak, s szintén igen vékonyak. A hosszú, M wl 1 i i [ í n II • lí Kopók. N || Leírása. fi I A kopó feladata. i Agár leírása. 1 r 'u' 81 /