Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

III. Rész: Vadászati műtan - I. Fejezet

131 i. a vadak elejtésének és befogásának módjait, vagyis a szorosan vett vadászatot. I. FEJEZET. Vadászati szerszámok és eszközök. 78. §. A vadászati szerszámok és eszközök, melyekkel a vadászok kezdettől fogva éltek, mindenkor a legnagyobb befolyással voltak magára a vadászat gyakorlására; nem lesz tehát okszerűtlen azoknak fejlődésére röviden visszapillantani. Az első vadászszerszámok közé a husángot, a b u z og á' 11 y ősét s a kőparittyát számithatjuk ; ezeket követte a d o b ott hurok s az ásott v'ere m, végre az i j és a h a j i t ó dárda — előbb állatok csontjaiból, később kemény köböl, végre é rézből, vasból készült hegy gyei. Az ágyra alkalmazott i j már a középkor vívmánya: eredete Ázsiába vezethető vissza. Erős. jól készült ágyas ij a nyilat 200 és több lépésre vetette meglehetős találási biztossággal. A puskaport Ázsia népei igen régi idők óta ismerték ugyan, de csak világítási ezélokra és tűzi játékoknál, később ellet séges hajók felgyújtására használták. Puskákat csak a XIV. század végén kezdtek készíteni Olaszországban, de csak hadi ezélokra; vadászatra a puska általánosabban — a mai korban ez majdnem hihetetlennek látszik — csak a XVII. században terjedt el, annak második fele táján, a midőn az úgynevezett „franczia szerszámot" feltalálták, melylyel már futó és repülő vadra is lőni lehetett. Nagy vívmány volt az ezen század elején (1818-ban) feltalált gyutacsos rendszer, mely a kovaköves puskákat egy csapásra kiszorította, a mint amazt használaton kívül helyezte nálunk előbb Lefaucheux (ejtsd : lefosé), azután Lancaster hátultöltő rendszere. Németországban ;i gyútűs puskák terjedtek el inkább, de Lancaster rendszere ezeket is — legalább a vadászat terén — nagyobb részt kiszorította. A puska szerszáma (Schloss) kevés változással a régi maradt. f)s fegyverek. Puskapor. Puska. Gyutaesos, hátultöltő rendszer. Szerszám.