Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

II. Rész: A vadnak tenyésztése és óvása - II. Fejezet

98 Természetes minősége. Terepviszonyok. Szántók. Rétek, (lagonvák. Nyugalom. 64. §. A vadas terepének minősége A vadasnak kiszemelt terepnek oly természetes minőségűnek kell lennie, hog}

T az ott tenyésztendő vad életszükségleteit teljesen fedezze, természetének és hajlamainak teljesen megfeleljen, vagyis: 1. a terep legyen váltakozó, ha nem is hegyes-völgj^es, — vegyes ós különféle korú faállománynyal benőve, magfákkal áldva, melyek bő gyümölcsöt szolgáltassanak; 2. magába foglaljon a vadállománynak megfelelő terjedelmű szántókat, melyek takarmányt és kapásat szolgáltassanak a vad részére, továbbá jó füveket termő réteket és kisebb terjedelmű füves vigályosokat: 3. bőviben legyen a friss viznek — források, csermelyek, patakok alakjában, melyekből könnyű szerrel tavacskákat és dagonyákat, pocsolyákat lehessen előállítani, mely utóbbiakat különösen a rőtvad s az erdei nemcsak kedveli, de azok nélkül alig tenyészhet; végre 4. nyilvános járatos utak ne vezessenek keresztül, lehetőleg ne is érintsék. 65. §. A vadas berendezése 1. kerítés. Fal. Kerítés. Kapuk és ajtók. 1. A vadas kerítése legyen: (a méretekre nézve 1. az ábrát ) a) annyira szilárd és sűrű, hogy a vad azon ki ne törhessen, és b) oly magas, hogy a vad magát azon át ne vethesse, azt át ne ugorhassa : szarvasvad részére 3 m.: dámvad részére 2'V

2 m.; őzvad és erdei részére 2 m. A legszilárdabb, de legdrágább keritési anyag a kő, tégla, vályog; de ez utóbbi kő- vagj téglaalapzattal és — az átázás ellen — tetővel megvédve. A közönségesebbek a fa-, ujabban a sodronykeritések, melyek a légtartósabbak, legolcsóbbak és a legkönnyebben s legolcsóbban fentarthatók és javíthatók. A szükséges kapuk és ajtók ép oly magasak legyenek