Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

Rövid visszapillantás a vadászat múltjára

5 Honi királyaink, kevés kivétellel, a vadászatban kerestek és találtak szórakozást, de különösen a nemzeti fejedelmek voltak nagy kedvelői a vadászatnak. A külföldnek, különösen a szomszéd Németországnak mintájára a régi időkben a termetre nézve tekintélyesebb vagy ritkább vad elejtése első sorban a királynak, másodsorban a főnemeseknek volt föntartva, mig az apró vadra — eltérőleg minden más európai országtól — minden nemes bármikor és bárhol, még a király birtokain is, szabadon és korlátlanul vadászhatott. Midőn a birtokviszonyok rendezést nyertek, a nagybirtokos főnemesség ezen általános szokás terhét megérezvén, a törvény utján jogot szerzett arra, hogy birtokának egyes részeit, eleinte a várak, várkastélyok környékét, később birtokának felét föltétlen vadászati tilalom alá helyezhesse, kötelessége maradván birtokának másik felét a szabad vadászatnak nyitva tartani. Ezen törvényes intézkedés azután érvényben maradt az 1872-ik évi VIII. törvényczikk életbeléptéig, mely a vadászati jogot, illetve a vadászatot a földbirtok tartozékán ak kijelentette, mi által a szabad-vadászat gyakorlásának véget vetett. A szabad-vadászat joga a régibb időkben annyira terjedett, hogy a nemes a saját használatára (de nem eladásra) szánt vadat kiküldött emberei, szolgái által is vadásztathatta, elejtethette. Kedvencz vadászmódja a magyarnak mindig a lóhátról való vadászat volt. így vadászott sólymaival — ezeken a vadászatokon a hölgyek is résztvettek, — igy űzte ebeivel a szarvast, az őzet, sőt az erdeit is; agaraival nyulat fogatott, farkast állíttatott, melyet azután buzogánynyal leterített; sőt az erdélyi bölényvadászatokon is lóháton jelent meg a nemes vadászok serege. A vizslával való vadászati mód a cseheknek bejövetele után kezdett terjedni az észak-nyugati megyékből s csak lassan tudott tért hóditani; az alföldön az agarat, Erdélyben a kopót ma is még fölébe helyezik a vizslának. A régi időkben már a fölszerelés értékességénél, az e czélra mozgósitott népesség számánál fogva is a vadászat költséges nagyúri időtöltés számába ment, mig mai napság a vadászatban, illetve a vadtenyésztésben a nemzetgazclászat egyik tekintélyes ágát látjuk fejlődni. A szakszerű óvás, a lelövés korlátozása, a tilalmi idők megállapitása, sőt azoknak kilátásba A vadászat gyakorlása a múltban. Régi módja a vadászatnak. A vadászat nemzetgazdászati fontossága.