Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

75 Elszáll (stieben) a fogoly falka, midőn magasra emelkedve, messzire elrepül. Elszóródnak a vadászok, midőn p. o. a túzokoknak megkörítésekor a szekérről vagy szánról lemaradozva, fedezet mögé húzódnak. Elugrik (ist flüchtig) a farkas, midőn nagy szökésekkel eliramodik. Elvál (sondert sich ab) a sebzett vagy hajszolt agancsos, midőn a csapatot, mely eddig kisérte, elhagyja. Elverni (verschlagen) veréssel, oktalan bánásmóddal a vizslát magától és egyátalában elidegeníteni, elvadítani, gyávává tenni. Elvetni (virít ab), a rőtvad s az őz elveti agancsát, a dámvad lapátját, a midőn'az t élutón (az őzbaknál decemberben) a rózsatőről levál és lehull, vagy a beálló viszketés — talán fájdalom — következtében a vad által leveretik ; innen : élvetett agancs (Abwurf). Elviszik a vadat a kopók, midőn azt nem a vadászok felé, hanem más irányban elhajtják. Elzavarni (von "Wild entblössen) a vadat — azt céltalan lövöldözéssel v. gyakori kopószással — szóval oktalan nyugtalanítással bizonyos vidékről elűzni. Elzüllött (ist verhetzt), ha az agáron többször megesik, hogy kifáradván, lélegzetét veszti, kedvező alkalommal sem hajszolja a nyulat, v. rövid hajsza után elmarad s kedvetlenül visszatér a nyereghez. Eme, helyesebben emse (Baclie) az erdei nősténye. Emelövilla (Hebegabel) a nagyhálók felállításánál szükséges erős, hosszú karóra vert apró vas-villa, melylyel a háló felső zsinege a dorongokra és állító rudakra beakasztatik. Emelvény (Kanzel) fának ágai közé v. erős cölöpre épített lesállvány. Engedelmes (hat guten Appel) a vizsla, az eb, midőn a parancsra hallgat, s a szerint tesz ; engedelmességre szoktatni, arra idomítani az ebet, hogy füttyre, hívásra, parancsra minden körülmények közt szót fogadjon ; engedetlen (hat schlechten Appell) az olyan eb, mely a füttyét, a parancsot semmibe sem veszi. Enyeleg (mürben, Wimpel schlagen) az agancsos, midőn agancsaival vakandok túrásokat, liangj'abolyt széjjel hány. Erdei (d. Schwein) a vaddisznó. Erdész (Förster, Forstmann) erdőgondozással, erdőgazdasággal foglalkozó, erre okmányilag képesített egyén. Ezek rendesen a vadóvással és a vadászattal is meg vannak bizva ; de sok helyen az erdész-személyzet mellett külön vadász-személyzet is van alkalmazva, mig másutt — különösen takarékossági szempontból — a gyakorlatilag erdőkezelésre is kiképzett vadász-személyzet végzi az erdészeti teendőket is. Az újabb törvények különben a gyakoidatilag kiképzett vadásztól is, ha erdőkezelésre akar képesíttetni, nyilvános szakvizsgálatot követelnek. Erdőre vonul (zieht zu Holze, Kirchgang) az agancsos, midőn kora hajnalban lassú lépésekben (ezért nevezték a németek e menetét »Kirchgang «-nak) a mezőről az erdő felé halad. Ereszkedik (lässt sich herab) a szárnyas vad, midőn a magasból a földre vagy vízbe leszáll. Erős vagy jó (stark, gut) a rőtés őz-vad, nem kövér, azaz : jó húsban van. Erre ! (hier, hierlierum) midőn a vizsla egyenesen keres, »erre!« parancsszóval oldalkeresésre utasítjuk.