Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - VIII. FEJEZET. A vad tenyésztése és óvása

kell szigetelni, el kell zárni. Ha csak gyanús eb harapott meg valakit, nem jó azt azonnal megölni, mert ha bebizonyul, hogy nem volt dühös, ezzel a sérültnek a legnagyobb megnyugtatást nyújtjuk; az ilyen ebet láncra kell fűzni, s hosszabb ideig megfigyelni. Ha akár legkedvesebb ebünkön is az eb düh biztos előjelei mutatkoznak, legjobb azt kíméletlenül elpusztítani, mint a ritkán sikerre vezető gyógykezelésre vállalkozni. VIII. FEJEZET. A vad tenyésztése és óvása. A vad tenyésztése alatt új állomány létesítését, s annak, vagy a már meglévőnek gondozását, szaporítását; a vad óvása alatt a meglévő állománynak megvédését értjük. A vadtenyésztés eszközei: a vadaskertek; oly bekerített, tág, erdős-vigályos helyek, a hol a vadat bizonyos arányos számban neveljük, ápoljuk, szaporíttatjuk és föntartjuk; a vadaskertekben etetőket, etető szineket létesítünk; ezek oly építmények, melyeknek fedele alatt a vad kedvezőtlen időjáráskor, télen oltalmat és egészséges takarmányt tápot talál; alkalmas helyeken, rendszerint mocsár vagy pocsolya — dagonya szomszédságában sózókat állítunk fel, hosszúkás, 60 80 ctm. magas cölöpökön álló vályúkat, melyeket sóval kevert agyaggal töltetünk meg; ezeket a szarvas- és az őzvad, mielőtt a dagonyába heveredik, vagy miután abból kélt, igen szereti nyaldosni. A sózók helyét és környékét finom homokkal hintjük be, hogy ott nyomozhassunk, azaz a nyomok után a sózókat látogató vad minőségét és mennyiségét meghatározhassuk. A vadaskert kerítése több helyén a máiemlített beugrók és útvesztők létesíttetnek. Az előbbiek kívülről a kerítés magasságáig érő lejtők, melyekről a közeledő vad, különösen üzekedéskor az agancsosok és az őzbakok, a vadaskertbe beugorhassanak; az utóbbiak sodronyból készült kapufele bejárók (lásd a rajzot), melyeken a vad bejuthat ugyan, de ki többé nem menekülhet. Nyilt vadászterületeknek egy része, a hol ugyanis a vad legszívesebben tartózkodik, teljes tilalom alá szokott helyeztetni, vagyis ott sem vadászni nem szabad, sem a vadat bármiképen nyugtalanítani azért, hogy a másutt nem óvott, kellő