Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

Bevezetés

BEVEZETÉS. A »vadászati műszótárnak« már a pályázati kiirás szerint célul az tűzetvén ki, hogy egységes magyar vadászati műnyelv megalapítását közvetítse, az nem képezhetett megfelelő, teljes egészet, ha meg nem előzi a használatra ajánlott műszóknak bizonyos — könnyen áttekinthető — rendszeres összefoglalása, műszó-isme vagyis termi~ n o 1 o g i a. A terminológiának az a feladata, hogy bárki is, a ki a vadászat körét érintő, előtte eddig talán teljesen ismeretlen műszót keres, azt a műszó-isme összeállitásánál követett rendszernél fogva, abban könnyű szerrel megtalálhassa. A szerint, amint a kifejezendő fogalmak általánosak, tehát az összességre, egyes nagyobb csoportokra vagy szakteendőkre — vagy pedig csak egyedekre, azok egyedi tulajdonaira és specialis életmódjára vonatkoznak: a terminológia is kell, hogy e fogalmak kifejezésére szolgáló műszókat ezen egymásutánban felölelje. Ezen az alapon ismerteti a terminológia az I. fejezetben a vadra vonatkozó általános, a II. fejezetben az egyes vadfajok különleges tulajdonaira, szokásaira, életmódjára sat. vonatkozó műszókat; a többi fejezetek a vadászati felszerelés, a vadászati módok, a lovak, és az ebekre vonatkozó, — a vad