Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - VI. FEJEZET. A lovak - VII. FEJEZET. Az ebek és betegségeik.

49 A német vizsla (nálunk tévesen cseh-vizslának nevezik) erős, izmos testalkatú, rendesen nyugodt vérmérsékletű (a hosszúszőrű néha marakodó) ebfaj. Jellemzi az előbbinél közönségesebb, durvább külseje; a homloktól az orrlyukakig egyformán széles orr; a lefüggő, a száj sarkában ráncot képező piszléJc (ajkak) ; a csaknem egyenes vonal, melyet a homlok az orral képez. Az angol vizsla törése a német hosszúszőrű vizslánál csak mint gyöngébb és ives behajlás észlelhető. A vizslát hivatásának teljesítésére előkészítjük, azaz idomítjuk ; a ki ezt teljesíti, idomít ó-nak (nem idomár) neveztetik. Mielőtt az idomításhoz hozzálátunk, mindenekelőtt meggyőződünk, az idomítandó ebnek van-e jó és szép állása, azaz bir-e a megkívántató faj-jellegekkel: különösen feje, orra, lábai oly állapotban vannak-e, hogy szép külső mellett eredményre is lehet-e számítani ? Az idomítás két részre oszlik: a szoba-idomításra, melynek folyamán a vizslát hallásra, azaz arra szoktatjuk, hogy a vadásznak parancsára (hívására, füttyére) esetleg már intésére is, még akkor is térjen vissza hozzá, ha a vadat állja; hasadásra, azaz csendes, mozdulatlan fekvésre, melyből csak az idomító határozott hívására szabad felkelnie; hozásra, elhozásra, vagyis az idomító által eléje tett vagy feléje dobott tárgynak felemelésére és előhozására és átadására; közeledésre, dbZS&Z SbZ eléje tett vagy dobott tárgynak hason csúszva való megközelítésére. A mezei idomításról alantabb szólunk. — A szobaidomításnál használt eszközök és vezényszavak: Az idomító füzér, vagy 3 m. hosszú — kenderből és szőrből készült erős zsineg, melynek egyik végére, a mely az ebnek nyakára füzetik, néhány erős göcsöt kötünk, hogy a vizsla a büntetésképeni rántást megérezze és megértse; a bak két végén keresztfával ellátott, szalmával, nyúlbőrrel vagy tollakkal körültekert gömbölyű rövid farudacska, mely az eb elé tétetik vagy dobatik, hogy az előhozást megtanulja; a szeges nyakló, szegekkel kivert bőrnyakló, vagy szegekkel kivert golyókból készült nyakló (Korall) és a korbács. E két utóbbi csak a legvégsőbb esetben, de türelmetlen, heves természetű idomító által sohase használandó. - A vezényszókra nézve mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az idomító mindig és kivétel nélkül egy és ugyanazon szót és pedig lehetőleg a legrövidebbet használja. J

er, ide! röviden ide! Hasalj! vagy feküdj! vagy Lapulj! Lassan előre! vagy előre! — Fogjad! vagy fogd meg ! Dobásnál; HÖNIG I. : VADÁSZATI MŰSZÓTÁR. 4