Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - V. FEJEZET. A vadászati módok

38 lépés, s a válságos pillanat elérkezett; az izgatottság, a vadászati szenvedély legcsekélyebb túlkapása, egy száraz ágacska, mely megrecscsen a vadász lába alatt: a hatalmas agancsos felkapja koronás fejét, — a szokatlan zaj felé neszel, azután egy-két tág szökéssel eltűnik a sűrűben; hiába volt két-liárom órai fáradozás! De minő önmegelégedéssel járó kéj tölti el a vadász kebelét, midőn a nemes vadat megközelítette, s kisebb-nagyobb, de a szokottnál mindig hevesebb szívdobogással várja a kedvező pillanatot. A vad megfordul, állása a legkedvezőbb, a vadász archoz emeli puskáját és csodálatos a szívdobogás ekkor megszűnik; eláll-e teljesen, vagy az akarat parancsa alá görnyed-e, ki tudná megmondani?— A puska eldördül, az erdők koronás vadja magas szökéssel önmaga jelzi a lövés sikerét; néhány ugrás, s a nemes, vad a harmatos füvön elterül! A vadászúr és vendégei részére a vadászterület legsűrűbb részei, ama helyek körül, a hol a vad leginkább szeret tartózkodni, a vadász-személyzet ösvényeket vágat, az úgynevezett cserkészösvényeket, cserkészutakat készíti elő, vagyis az oldalt álló fákat legalyazza, az ösvény irányát a fákon láthatólag megjelölteti megmeszelés vagy azok héjának megfaragása által (erre használták előbb az ösvényvágót) végre az ösvényekről, utakról eltakaríttatja a száraz ágakat s mindazt, a mi bár a legkisebb neszt is okozhatná. Midőn a cserkelés szarvasra kocsin történik, harkáesolásnak nevezzük. Ha a vadászúr vagy vendége, vagy a vadászterület egyes részein többen cserkészni vagy barkácsolni készülnek, a vadászszemélvzet a barcázó szarvasokat kora hajnalban kihallgatja. azután nyomozás útján megállapítja azoknak nappali tartózkodását, s élményeiről a fovadásznak jelentést teszen. Az előre megállapított légyott helyén a vadászszemélyzet teljes felszerelésben s egy vagy több vérebbel várja a vadászurat, kinek most a fővadász teszi meg jelentését. A vadászúr a vendégek mellé beoszt egyet-egyet a vadászszemélyzetből vezetőnek és tájékoztatónak, a többiek a vérebekkel a légyott helyén maradnak. Sikeres lövés esetére az illető vadász megvizsgálja a helyet, a hol a vad állott, utána tekint a sébszörnek, s a többi jeleknek, melyekből a seb tájára lehet következtetni, s zöld galylyal megjelöli a szarvas nyomát, végre vagy maga is elmegy, vagy elküldi kísérőjét a légyott helyére a véreb után.