Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

16 nekül; kigurul vagy kigördül, kisuttyan (Lakatos K.), midőn füleit hátravágva, csaknem hason tovairamodik. A nyúl cselt vet, midőn vackához közeledve, tág oldalugrással elrejteni iparkodik nyomát; bukdácsol, midőn apró ugrásokkal ide-oda szökdécsel; legelőre vonul, midőn este felé és hajnalban rendesen nyugodt szökésekkel (nem ugrásokkal) eledel után siet. A vadász, az eb, a nyulat kiveri (a vackából); a nyúl szökik, midőn a sűrűben közeledő vadász elől idejében tovább áll; megvillan, midőn a hajtók vagy kopók elől menekülve, a sűrűsben itt-ott pillanatra szem beötlik ; felbukik, midőn fejbe lövetvén, bukfencet vet; csonton szalad, midőn lábai ellövetvén, törött lábakkal is menekülni iparkodik ; fültövön ütik, midőn tarkójára mért ütéssel kivégezik; ilyenkor, vagy midőn az eb fogai közé kerül, makog, veszékel, azaz gyermeksiráshoz hasonló hangot hallat. Hogy lábai egymáson keresztül füzessenek, a hátulsó lábak inainál a bőr felhasíttatik, végre bore lefejtetik. A fej, a nyak, a lapockák, az oldalbordák alsó fele, az ágyék, a szív, a máj, a tüdő az aprólék, nyúlaprólék. 15. Az evet. — Sciurus vulgaris. L. Az evetnek, mókusnak farka : vitorla ; előlábai: kezek. B) M a dara k. 1. A ragadozók. — Kapt at ores. A ragadozók fészeklakók, azaz kikelésük után vakok, tehetetlenek, s fészküket csak szárnyaiknak teljes kitóllasodása után hagyják el, mely ideig a szülék által tápláltatnak. Csőrük, melyet csorr-nak vagy kampó-nak nevezünk, horgas, azaz a végén erősen hajlított. Lábujjaik és csüdjük hálósak és pikkelyekkel takarvák. Lábuk végső része a marok ; ezt a sólymászok kéz-nek nevezték; a marok és a térd közötti rész a lábszár vagy a csüd. Zsákmányukat üldözik, reávetik magukat; lecsapnak, ragadják, lerúgják, leütik, levágják. A vércse- és az ölyv-félék, a midőn zsákmányt keresnek, majd gyorsabb, majd lassúbb, de mindig sűrű szárnycsapkodással, jobban mondva repkedéssel, szinte egy helyen lebegnek, azaz zöcskölnek. J) Az elnyelt emészthetlen 1) Lakatos Károly ure helyett a »libeg« szót ajánlja ; miután azonban a »zöcskölés« épen, mert a »krumplizsákot zöcskölik« megfelelőbbnek és kifejezőbbnek látszik, ezt véltem megtartandónak. Szerző.