Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

Icy szerűen lapátos-nak mondjuk. A lapát derék, jó, széles vagy silány, gyenge. A dámvad csattint, midőn lövés után — de csak ha meg nem sehesittetett — farkával hallhatólag a hullatóra csap. 3. Az özvad. — Cervus capreolus. L. Az öreg kinőtt bak jó-, derék-, hatos-, kereszt-bak: a keresztről, melyet az agancsa képez; a hullató körüli fehér folt a tükör. Midőn az őzvad megijed, vagy veszélyt jelezve, ugatásszerű hangot hallat : riad (Vancsó Gr.). A többi vadászati kifejezés mint a szarvasvadnál. 4. A zergevad. — Capella rupicapra. L. A zerge szarva kampó; a kampón látható gyűrűk, melyeknek száma után, állítólag, a zerge kora meghatározható, az évgyűrűk. Az öreg zergebakot, mely a csapatot elhagyja, remeté-nek nevezzük. Az ör-zerge füttyent, midőn a csapatot veszélyre figyelmezteti. 5. Az erdei. — Sus scrota aper. L. Az orr orrmány; a kiálló éles fogak az agyarak. A fiatalok malacok / a második évben süldők ; a harmadik évben kan és emse vagy koca, azután erős- vagy öreg-vad,kan és emse. Az erdei evés közben csámcsog, gyakran fuj, vagy szuszszant (Gr. Zay M.); teknőben hever, midőn pocsolyában fekszik, vagy midőn az egész konda a sűrűségben túrt helyen együtt hever; az egyes erdei vackában van, abban hever. A kopók felverik, beérik, hajtják lefülelik: az ebekkel vagy a vadászszal szembe száll, s csattogtatja agyarait, s ha megsebesíti: vág rajta. Hangja röfögés, röffenés; midőn az ebek ellen védekezik: vagdalódzik, kivágja magát. Az emse harap, szaggat, rág. Kóborlását barangolásnak, csatangolásnak mondjuk. (Gr. Zay M.) 6. A medve. — Ursus arctus. L. A medve mormog, dörmög vagy mormol, midőn cammogva, azaz lassan haladva — szakadozott távol dörgéshez hasonlóan — morog; bömböl, midőn mérgesen, vagy fájdalomtól ordít; félemelkedik, midőn hátulsó lábaira — talpára — állva, felegyenesedik; leereszkedik, midőn álltából négy talpára ereszkedik. Elhagyja szálláséit vagy barlangját, midőn nyári vagy téli fekhelyéből kel