Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

ELŐSZÓ. Vadászati műnyelvünk a vadászaink jelentékeny része által szaknyelvül elfogadott német nyelv behatása alatt, eddigelé nem birt felemelkedni ama magaslatra és fejlettségre, amely nemzeti és hazafias szempontból óhajtandó lenne, bár jobbjaink közül többen, mint Bérczy K., Forgách S. gróf, és mások e téren nemes űttörőkül munkálkodtak. A német nyelvből átvett sok szó, vagy az egyes szak-kifejezések hibás és helytelen fordítása: nemcsak bénítólag hatottak a magyar szak-nyelv egészséges fejlődésére, hanem az egyes szavak helytelen alkalmazása már fogalom-zavarokat is idézett elé. Hogy az idegen fattyuhajtások nyelvünkből kiküszöböltessenek s az egyes fogalmak magyar kifejezést nyerjenek: az »Országos magyar vadászati védegylet« 1882. évben pályázatot irt ki, egy magyar vadászati műszótár megirására. E pályázati hirdetés eredményekép ugyan csupán egy mű érkezett be, de e pályamű ugy az összehalmozott becses anyag tekintetében, mint az egyes kérdések szakszerű fejtegetésében oly dicséretesen oldotta meg a feladatot, hogy azt az egyesület elfogadhatónak s a pályadíjat kiadhatónak találta. Hogy e mű lehető tökéletes legyen és céljának minél inkább megfelelhessen; hogy felölelje a különböző vidékek táj szóit is, melyek révén vadászati szakirodalmunk esetleg még alig ismert uj műszókkal is