Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

117 gyengébb vagy kevesebb ágú agan­csot rak föl; ez öreg korában szo­kott történni, de fiataloknál is előfor­dul, ha kedvezőtlen telet kellett kiállniok, a mely — silány táplálé­kával — elgyengítette. Visszavált (wechselt zurück) a íővad, midőn oda visszatér, a hol rendesen tartózkodni szokott. Yissz-szerszám (Rückspringer), melynek sárkánya lövés után önmű­ködő rugó segélyével a biztonsági rovásba visszapattan. Vitorla (Fahne) az evet farka, mely az ugrásban — egyik ágról a másikra — elősegíti; a róka farkát is így nevezik. Víziszony, 1. ebdüh. Vizsla (Vorstehhund) sűrűben örömest bujkáló, a közelgő veszélyre meglapulni szerető vadak : nyulak, fácánok, foglyok, fürjek, szalonkák­nak fölkeresésére és állással való jelzésére idomíttatni szokott ismert ebfaj ; vizslászni a. m. vizslával va­dászni. Vonás (Zug, Drall) a golyós cső belsejében látható rovátok ; ha ezek egyenesek, a cső egyenes vonású cső (gerade gezogen) ; ha csigaalakúak, csigavonású cső (gedrallt, Drall) ; vont cső (gezogener Lauf), a mely vonásokkal van ellátva. Vonítás (heulen) az ebfélék fáj­dalmas, hosszasan elnyújtott hangja. Vonszolni (schleppen); a róká­nak kedvenc szimatját, p. o. nyúl­beleket bizonyos területen úgy kö­rülhurcolni, hogy az — bármely irányban kövesse a szimatot, a csa­póvashoz, vagy az elrejtőzött vadász puskája elé kerüljön; vonszale'k (Schleppe), a mit vonszolunk. Vonózsineg (Abzug) azon cérna, húr vagy lószőrszál, mely a csapó­vason a falat és a ravasz között az összeköttetést közvetíti. Vonuló vad (Zugwild), a mely földrészünket nem hagyja el ugyan, de téli tartózkodásra délibb vidékeit fölkeresi s ide-oda utazásában rövid időn át nálunk is tartózkodik, p. o. a szalonka. Zárcsont (Schluss) a medencét összetartó csont a combfők között, melynek forradását a vadnak (a szarvasnak is) feldarabolásánál csak a tarkókéssel szabad szétvágni. Závárzat (Basquille) a hátul­töltő puskáknál a csöveknek és az agynak vasból v. acélból készült azon része, mely a csöveknek az agy­hoz való szoros záródását eszközli. Zergebak (Gemsbock) a zerge liimje; zergekecske (Gemsziege, Gais), a zerge nősténye ; zergezsák (Ruck­sack) egy drb zerge vagy őz, vagy 4—8 nyúlnak cipelésére készült ta­risznya, melyet különösen a hegyi vadászok vállszíjakon hordanak. Zöcsköl (rütteln) a vércse, az ölyv, midőn zsákmányt keresve, majd gyorsabb, majd lassúbb, de mindig sűrű szárirycsapkodással szinte egy helyen lebeg. Zöld galy (Bruch) a zöld ágak, melyekkel az elejtett vadat betakarni szokás, vagy melyekkel a vadász a sebzett vad nyomát megjelöli; zöld galylyal jelöli (verbrechen) olyfor­mán, hogy a szarvas nyomára a galyat ágacskájával, a suta nyomára lombjával helyezi el menete irányá­ban ; a ki nagy vadat lőtt, az szin­tén zöld galyat, örömzöldet (1. ezt) tűz kalapja mellé. — V. ö. vadászszá avatni. Zöld nyom (Einschlag); az agan­csos üde füvön v. vetésen keresztül­haladva, az által, hogy csülkeit fesze­sen egymáshoz szorítja, fű- és vetés­szálakat elmetsz, s ezeket — ke­mény talajra érve — elhullatja, a mi sutánál sohasem fordul elő, tehát

Next

/
Thumbnails
Contents