Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

108 Szétlapuló lövedék (Expan­sions-Greschoss) üresre öntött v. kifúrt golyó, melj- röptében keményebb tárgyba ütközvén, azonnal szétlapul és nagy, terjedelmes sebet ver. Szétverni (sprengen); a foglyok szét vannak verve, ha gyakori löve­tés vagy másféle abajgatás után egyenkint elszállanak (nem falká­ban). Szimat (Wind, Scent) a vadnak kipárolgása, mely a levegővel egye­sülve, a föld fölött lebeg vagy a uyomokban visszamarad s a levegő állapotához képest lassabban vagy gyorsabban elenyészik; átvitt érte­lemben az eb szaglási képessége ; szimatra hajt az eb, mely a szimatos nyomon követi a vadat; az agár szemre hajt, azaz látva üzi a mene­külő vadat; szimatlanítani (verwit­tern); a vadak fogására kiállított csa­póvasakat a vad előtt kedves szimatú szerrel bekenni, liog}" a fogószerszá­mon az ember keze szagát ne érezze ; szimatol az eb (zieht, an), azaz vadat szagol. Szívós az eb, azaz sok fárad­ságot biró, kitartó. Szobaidomítás (Zimmerdressur) -az ebidomításnak első részé, a mely­nek útján megtanulja az engedel­mességet, hallást, lapulást (hasalást) és az előhozást. Szökik (beschlägt) a bika, a bak, a kos, a kan. a kandúr, midőn a sutával fajfentartás céljából közösül. Szökik a róka (flüchtet, ist flüchtig) és a nyúl (springt), midőn tág szökésekben menekül. Szököcsont (Hasensprung) kb. 5 ctm. hosszú csontocska a hátulsó lábakban, melynek ruganyossága a nyulat a szökésben elősegíti. Szól a puska, midőn durran. Szorít a vizsla (drückt), midőn az a rosz tulajdonsága van, miszerint különösen a szárnyas vadat annyira megszorongatja, hogy annak teste fölrepedvén, belei kitódulnak. Szór a puska (streut), midőn a göbecset aránylag kicsi távolságra is már tág körbeu széjjel lövi ; szór a vadász szemes eledelt (poschen. anposcben), midőn a fácánoknak, foglyoknak télen magot vet. Szőrme (Rauchwerk. Rauli­werk) prémnek használható vadbőr ; innen szőrmés vad, a melynek bőrét prémnek szokták kidolgozni. Szorult nyom (Zwang, d. Zwän­gen) ; az agancsosnak azon tulaj­donsága, hogy csülkeit feszesen egy­máshoz szorítja, mig a 'suta lazáb­ban rakja azokat egymás mellé : ezen körülményből következtetve, a szarvas és a suta nyomát egymástól meg lehet különböztetni. Szövetek (Tüclier) erős vászon­ból készült különféle nagyságú 65 — 150 m. hosszúságú végek, melyekkel az erdőnek egy részét körülállítják azon célból, hogy a bent tartózkodó vad onnan ki ne válthasson. L. »Va­dászati szerelvény« I. rész, III. fej. Szuka (Hündin. Wölfin, Fähe, Füchsin) az ebfélék nősténye ; szuka kölyök a. m. nősténykölyök. Szűkített cső, 1. kúposán szű­kített. Szúr, szurkál (sticht) a szalonka, midőn tápot keresve, puha földet, ké­rődzők ganéját turkálja, s midőn a tojót követő liimek egymásra csap­kodnak. Szűzpecsenye (Mehr- és Mür­bebraten) a vesék táján a remek alatt lévő két húsdarab (a szarvas­marhánál vesepecsenyének nevezzük). Tacskó (Täckel, Dachshund). Alacsony, hosszúkás testű ebfaj, föl­tűnően kifejlődött eló'részszel s rö­vid, igen erős, lőcsformán görhe lábakkal (lőcslábú t.): erős, hegyes

Next

/
Thumbnails
Contents