Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - I. FEJEZET. A vadról általában.

4 helyen — attól félve, hogy a többi állandó vadat hasonló kóbor életre szoktatja, s így a vadállományt apasztja, az ily mesgy évadat ellövendőnek tartják. A szárnyasok között van: állandó vad, mely a vidéket, a melyen származott, ha kellő eledelt és nyugalmat talál, soha el nem hagyja ; vándor vad, mely őszkor melegeid) tájakra elvonni, de tavaszkor ugyanazon helyre visszatér; ez tehát a nyáron át állandó vad; leóbor vad, mely bizonyos ideig bir ugyan állandó tartózkodási helylyel, de azért messze vidékeket bebarangol, s tartózkodása helyét is — gyakran ismeretlen okból mással cseréli fel, p. o. a vadkacsa; végre vonuló vad, mely vándor útjában tavaszszal és őszszel bizonyos vidékeken rövidebb vagy hoszszabb időre megszáll, p. o. a szalonkafélék. 7. A test részei. A) Az emlősöknél. A fej; az orr - ez az erdeinél orrmány; a száj; a nyelv; a fül; a fog —• az erdeinél és az agárnál a kiálló fogakat agyaraknak mondjuk ; a gímszarvasnál a felső szemfogakat gyöngy fogaknak nevezzük; a gímvad szeme alatti mélyedés, melyben a szarvaspézsma gyülekszik, a könyárok vagy könygödör ; a szem; a szarvakat a rőtvadnál és az őznél agancs-nak (a dám-, jávorés iramvadnál lapát-nsk is) nevezzük; a zergénél kampó-knak. a kecske- és juhféléknél szarv-nak mondjuk. A nyalc: a felső nyolc, az alsó nyak és ennek részei: a torok és a gége; a szarvas nyakának alsó része, mely íizekedéskor kidagad és láthatólag lelóg: a lebbentyű. A test a végtagok nélkül a rőt-, kecske- és juh-vadnál, és a zerge-vadnál a heveder; ennek felső része az utolsó nyakcsigolyától kezdve az utolsó oldalbordáig, de az oldalbordák nélkül — a hát; innen tovább az első farkcsigolyáig a remek; a mell elülről szügy ; az ür, melyben a szív és a tüdő van. a kas ; a melyben a zsiger van, vagyis a gyomor, a máj, a lép, a vesék és a belek, a zsák, bélzsák ; a vesék tája két oldalt az ágyék ; a joh, a vadnak joha (Arany ,T.): a gége, a szív és a tüdő, a máj és a vesék, végre a puszta kézzel kiemelhető belső zsiradék, hajdani vadászszokás szerint azon vadásznak képezte a tulajdonát, a