Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS-KOKORBAN 65 A rétegek ezek: a legrégibb, teljesen meddő; azután egy állatcsontokat tartalmazó és egy kulturréteg. A középső rétegben, többnyire görgetegesen — kopott állapotban — a következő állatok csontjai különböztethetők meg: Mammut, Rhinoceros, kőszáli kecske, farkas, barlangi medve, hiéna. Ezek alkotják — WOLD RICH

, a kutató szerint — Willendorf tájának legelső állatvilágát. A csontok az agyaggal és még régibb állatmaradványokkal együtt a barlangba bemosattak. A kőszerszám és a szilánkok a körülfekvő táj köveikből valók, szerepel pedig: szarukő, jáspis, kvarcz és kvarczpala; ritkább a tűzkő, hegyikristály, füstöstopáz, kalcedon, achát és karneol. A tűzkővel érezhetően gazdálkodtak, apró, "szépen pattintott késeket formáltak belőle. A csontszerszám igen nevezetes és feltűnnek a vékony finom csonttűk, fúrt fokkal, a melyeknek készítése igen érdekes ; ezek a tűk a lapoczka vékony lemezéből vágattak ki. Csontból és agancsból készültek az árak, törökök, gyilkok és kúpalakú dárdahegyek, melyeken a vérárok is megvan. Szóval, a Gudenus-barlang leletei, ha még az „ékszereket" is hozzávesszük, igen tanulságos képet adnak e barlangkorszak kultúrájának fokáról.

1 1 OBERMAIER és BREUIL újabb, a barlangra vonatkozó vizsgálatai a Mitth. der Anthrop. Ges. in Wien 190<S-iki kötetében jelentek meg. H. O. Herman 0. : A magyarok nagy ősfoglalkozása. 5 30. ábra. 31. ábra.