Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS -KOROKBAN 63 zúzva — tagolt, gazdag állatvilág bizonyságai, magukban foglalják a Mammut, az ősló, a barlangi medve, a jegesróka, farkas, rénszarvas, havasi nyúl, a gúlo, az oroszlán, a bölény, a pézsmatulok, a jávorszarvas és a hód maradványait és ezeken túl le a legkisebb emlősökig is. A Predmost lelhelyen talált embermaradványok már a magasabb fokhoz, a Homo sapiens fossilis-hez tartoznak, a hova GORJANOVIC-KRAMBERGER is besorozta.

1 Sor szerint most már ide kellene iktatni a szorosabb értelemben vett Magyarország palaeolithjét, a mely a nyugot jelenségeinek tárgyalásánál már páros vonalba is volt állítva; de csupán alakilag. Minthogy azonban a magyar palaeolith első fölfedezéséhez sok körülmény fűződik, melynek kifejtése az eddigi ismertetés fonalát megszakítaná, jobb, ha e fonalat végig legömbölyítjük és csak azután térünk át a magyar palaeolith fejtegetésére. Rendre következik tehát: III. Magdalénien alakzatok. FELSŐ FOK. A mint már a Solutréen bevezetéséből tudjuk, a typikus leihelyek második csoportját — a keleti részt értve — a barlangok alkotják és ezek a lösz lelhelyek közelébe esnek. A barlangok kulturrétegeinek főtömege ifjabb, mint a lösztömegek helyei; de áll az is, hogy a barlangok leleteinek egy része, melyek a Chelléo-Moustérienhez tartoznak, régebbiek amazoknál. Ám nem ezekről van itt szó, hanem arról, hogy a barlangokban a palaeolith berakodásoknak egy homogén tömege más kulturáról tanúskodik, mint a minőről a lösz jelenségei szólnak. A löszleletek kora a pusztáké és a legelőké: az őslóé és 1 „Der palaeolithische Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien." Dritter Nachtrag (als 4 Theil. M. A. G. XXXV. 4. 5. Heft. 190.").)