Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

60 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA ismeretes, a melynek hegye kovakéssel van levágva. Krems környékének kovaszerszámjai leginkább nyúlt-alakzatúak, de akad hegyes levélalakú — HOERNES p. 116 — és nucleus-alakzatú vakarókő — grattoir — is. Szép, a széleken fogacsolva — retouchozott levélalakú vakaró az aggsbach-willendorfi, Spitz mellett. Egyáltalában Willendorfból sokalakú, részben darabos leletek kerültek elő. Ebből a sorozatból a Sonnbergből való ujjalakú késvakarót a (22-ik ábra) mutatja. Az ujj- és kezdetlegesebb levélalakú szerszám előfordul a Csehország-Rakonitz melletti Lubna leletben, melynek egyik levélalakját a (23-ik ábra) képviseli. Ezen a helyen mintegy két méternyire a fölszín alatt, egy téglavető diluviális agyagrétegében egy tűzhely került napfényre, sok, rénszarvascsonttal és Solutréen-kőszerszámmal. Ennek a lubnai leletnek felel meg az a hatalmasabb, mely Prága mellett az ú. n. Jenerálka-téglavető diluviális rétegzeteiből került elő. Ennek a Jenerálkának, az alaphegység fölött, helyenként tizenegy diluviális rétegzete is van, a mely együttvéve majdnem 20 méternyi vastagságot foglal össze. A termőréteg alatt következik egy sötétbarna agyagréteg a Mammut, szarvorrú és ősló maradványaival; azután következik három meddő réteg, folyóüledék eredettel; anyag szerint agyagosok, finom folyóhomokkal és darabos, diluviális kavicscsal. Ez a 22. ábra. 23. ábra.