Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS -KOROKBAN 53 lapon, Fig. 34. és 35. De az ezekkel a szerszámalakzatokkal járó állatvilág kezes- és vadformákat mutat, a melyek a mai földtani alakulásnak felelnek meg. Ugyanaz a viszony áll fenn a Campignien tekintetében is, melynek a 17-ik ábra egyik jellemző alakzata; ez CAPITAN szerint az ifjabb typushoz tartozik — HOERNES p. 91. Fig. 36. a. Ezen az átmeneti fokon a határok, az alakzatok vegyülése miatt nagyon elmosódnak és CAPITAN maga is — az 1900-iki párisi kongresszuson megjegyezte, hogy a Campignien-t csak nehezen lehet már a csiszolt — neolith — formáktól elválasztani. Az Asylien vagy Tourassien és Campignien formákon kívül még van egy alaki fok, melyet első lelhelyéről, Fére-en-Tardenois után Tardenoisienne névvel jelölnek. Ezek csupa apróka flint szerszámok, inkább szilánkok, a melyeknek javarésze azonban igen finoman retouchirozott, azaz: szinte fogacsolt szélű, vagy igen hegyes és éles, szinte mértani alakzatokat föltüntető. Mint ipar, ezek a mikrolith nevet viselik. Elterjedésük az óvilágban igen nagy, nemcsak Európa nyugatára, hanem keleti Németországra, Orosz-Lengyelországra, a Krimre és tovább Szíriától Indiáig és Északafrikán végig Tunisig is elterjednek. A Magyar-Alföldön ezek a Mikrolith-formák igen gyakoriak voltak és a XIX. század vége felé nem volt pásztorember, a kinek tűziszerszámjából hiányzottak volna, mert mint anyag, 16. ábra. 17. ábra.