Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
II. Magyarország területe az őskőkorban
58 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA hogy azok is csíráztak, kikeltek és nemzedékek során bokrosodtak ; hogy azok szerint a különböző viszonyok szerint fejlődtek különbözően, a melyek az emberre alakítólag hatottak ott, a hol élt. A mi pedig még azok fölött az alakító viszonyok fölött is áll, az az a hatalom, a mely korlátlan és kérlelhetetlen, de minden mozzanatában törvényszerű is: az a természet egyeteme, a „ Natura" maga. Mi az? Harmatos reggelen megalakul a fűszál hegyén a parányi harmatcsepp, a teljesen tiszta folyadék alakulási törvénye szerint; a harmatcsepp kihatása optikai is; átlátszó és tükröző, nagyító, fényszóró és bontó, hogy egyebekről ne is szóljunk. A Nap fölkel és a harmatcsepp parányiságának megfelelő sugara a harmatcsepp re esik; megfelelő szög alatt tekintve, ismét az az optikai készülék, a melyet ember szemének ismerünk, felfogja, vagyis meglátja a napsugárnak a harmateseppből fakasztott fénykévéjét, a melyhez képest a legpontosabban csiszolt gyémánt fénye, ragyogása szinte vakság. Mert hiszen ez a gyémánt alapjában csak utánozni igyekszik azt, a mit utánozni nem lehet, mert a harmatcsepp ragyogása nem |emberadta alak, hanem a természet törvényének kihatása, a természet műve. Am ez a fényszórás csak kevés ideig tart: ugyan az a hatalom, mely azt a harmatcseppet megragyogtatta, fel is szárította ; közszólás szerint felszívta: — volt-nincs! De ez a volt-nincs, csak a köz értelmében — és éppen csak mondva van; mert az a harmatcsepp a Nap melegének hatása alatt csak átalakult: egyetlen paránya sem ment veszendőbe. S ha most már arra a fizikai menetre fordítjuk gondolatainkat, a mely azt a harmatcseppet megalakulásra bírta; ha azt latoljuk, mi legyen annak menete és értelme, a mit a fűszálnak a harmattól való üdülése alatt értünk: akkor megnyílik előttünk a kölcsönös hatásoknak oly szemhatára, jmely belevész a mindenségbe, melynek lényét nem éri föl a halandó, a természet törvényének föltétlenül alávetett ember, bármily magasra fejlett is értelme.
