Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Függelék

370 a ma

c. yarok nagy ősfoglalkozása A debreczenieknél dívó és nyilván ősi nyilas rendszer, a művelés alatt álló pusztákkal közvetlenül, a legelővel ellenben csak közvetve kapcsolatos. Eredetileg a polgárok adójuk és igavonó jószáguk arányában kaptak Ebesen, Szepesen, Hegyesen, Monostoron, Elepen, Kősélyszegen, Macson, Szent-Györgyön, előbb három, majd hét évenként osztott szántóföldet, Ezeket forgó földeknek nevezték. A földosztás a felső- és alsójárásra szakasztott város lakosai között, utczák és házak sorrendje szerint történt, Hogy melyik utczán és soron kezdődjék az osztás, azt a nyilvetés döntötte el. Innen ered az így kiosztott földnek nyilas elnevezése, A nyilvetés gyakorlatára, mikéntjére nézve régi időből följegyzés nincsen; de világot vethet erre a Debreczenben ma is élő eljárás, melyet a legmagyarabb iparágak, a szűcsök, szíjjártók, csizmadiák, szűrszabók és a „fonatos sátrak gazdasszonyai" követnek, a midőn a vásár terén, a sátrak és állóhelyek elfoglalásáról van szó. Az iparosok előbb megállapodnak, hogy melyik a legjobb fekvésű, tehát első hely és hogyan következik sorban a többi? Ez után összeadják a bádog vagy réz „nyilakat", az az bárezaféléket, a melyeken a tulajdonos neve vagy jegye áll. Ezeket zacskóba gyűjtve, következik a nyilvetés, vagyis húzás: a kié az első kihúzott nyil, azé az első hely stb. A gazdasszonyok fonatos sátrai két sorban állanak, az egyik sor a páros, a másik a páratlan számú. Minden gazdasszonynak is bádog bárczája van, ennek neve is nyil. A városi biztos, ki az osztást végzi, összegyűjti ezeket a nyilakat, zacskóba teszi és ártatlan gyereket kerít, a kivel húzat. Kezdi pedig a biztos így: „Páros oldal egy!" — a gyerek húz s a kinek nyilát kihúzta, azé a páros oldal első helye. A párossal végezve, átmegy a húzás a páratlanra. A földosztásnál is házsorok és két sorból alkotott utczák szerepeltek és így elfogadható, hogy a nyilvetés sorrendje megV. ö. H. O. „A nyíl