Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Függelék

függelék 363 1. A zahín, vagyis dúsgazdagok rétegére, a „marhás" gazdákra, kik egész pusztákat béreltek és bírtak, a melyeken saját gulyáik, méneseik és nyájaik legeltek. 2. A „marhásabb" rétegére, mely többedmagával bérelt és gulyáit, méneseit és nyájait összeverte. 3. A „marhátlanok" rétege, tehát a szegénység, a melynek a Kohárg-iéle limitatio, de az a méltányosság is, mely Kecskemét közönségét mindenkor kitüntette s arra ösztönözte, hogy a gyengébbet gyámolítsa, helyet szorított, hogy fenmaradhassom E három rétegen, mondhatni renden kívül állott a magyarságnak egészen sajátos proletariátusa, az ú. n. ridegség. Kecskemét historiografusa, HORNYIK JÁNOS, a ridegek rendjét világosan és kitűnően jellemzi. A XVII. század közepén és tova a XVIII. század első felében sok volt Kecskeméten az olyan családnélkül való ember, a ki ifjúságát szolgálatban töltötte, férfikorban is nőtelen maradt és mint mezei munkás, részes és napszámos tisztességesen megélt. Kecskemét város jegyzőkönyvei, az ilyen embereket „Rideg", „Rideg Legény" vagy „Rideg Betyár" (betyár akkor nőtelen embert jelentett) névvel jelölik. Ezeknek a „Ridegeknek" nem volt ingatlanjuk; de a jegyzőkönyvek sok Ridegről vagy Betyárról emlékeznek meg, a kiknek ötven-hatvan darab marhája volt s a ki éven át mezei munkája után tisztességesen megélhetett. Ezek az emberek nyaranta másoknak dolgoztak és marháikat nyaraltatásra a munkaadó gazda gulyájába „betudták" azaz: bealkudták. Ám a teleltetés már nagyobb bajjal járt, mert föltétele a kész takarmány volt. A ridegek tehát jószágukat valamely takarmányosabb gazdához rész ellenében adták be. De a ridegek más módot is eszeltek ki: éjnek idején megközelítették valamely zahin gazda gulyáját, lopva beleelegyítették és ott hagyták a maguk jószágát, Tavaszszal a rideg keresni indult, állítólag elveszett, eltévedt marháját megtalálta a zahín gulyájában és visszavette. Ezért sok volt a villongás, a pör s végtére is a város 1683-ban