Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
I. A kiindulás
12 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA közepének nagy részét népesítették be, kiegészítik a tarkaságot, a melynek közepette már az embert mint vadászt kell képzelnünk. Ez az ember volt a művelődés előharczosa, melynek számos nyoma különösen Európa nyugoti részének: Anglia, Belgium, Francziaország, Németország, legújabban Magyarország barlangjaiban maradt meg. A kőszerszámok úgy el voltak keveredve az ősállatok csontjaival, az utóbbiak úgy össze- és fel voltak törve, hogy az ember létezését a diluviális kor állatvilágával egyidősnek föl kellett tenni. Az együttélést 1878-ban FORTIS ALEXANDRO Taubaeh lelhelyen Weimár mellett világosan bebizonyította. Az állatvilág eltolódásai és elváltozásai, így a Mammut vagy rénszarvas túlsúlya alapján lehetővé vált a beosztásnak egy neme, a melyet SALMON és különösen MOH I ILLET G. és A. rendszerré dolgoztak fel. Ezek felhasználták a kezdetleges 'kovaszerszámok müszerességét és így lehetővé vált az egyes lelhelyeket a diluvium régibb és ifjabb szakába utasítani. Ez nagy haladást jelentett, mert be kellett látni, hogy a régi palaeolith-kor emberét nem lehet egységesen megítélni; hogy a Chelles emberét egy melegebb jégkor-közötti szakból eredve, el kell választani attól, a melynek nyomait a franczia leihely, Moustier, adta; úgy a rénszarvas-vadásztól is, mely Schussenried táján hagyott nyomokat. Ez a vadász a jégkorszak végén élt és úgylátszik kortársa volt a fejlettebb míveltségű délfranczia ősembernek, a ki a kő megmunkálásáról már a csontra tért át és művészetszámba menő véseteket hagyott reánk. A Dordogne gazdag kincseit L ARTET és CHRISTIE a „Reliquiae Aquitannicae" czímű műben dolgozták föl. PIETTE a Brassempoing és Mas d'Azyl barlangokból valóságos remekeket, ezek között az emberi test formáit aknázta ki, a melyek oly tökéletesek, hogy szinte érthetetlen: hogyan lehetett ezeket egyszerű kőszerszámmal csontból, elefántcsontból és a rénszarvas agancsából kiformálni. Sőt újabb időben a Vezére-völgy odvaiban az ősember falfestményei kerültek kevésbbé nap-, mint inkább magnézium-fényre.
