Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Első beszámoló

ELSŐ BESZÁMOLÓ XVII idevonja a magyarságnak a jelenlegi területen folytatott életmódjának némely nomád elemeit, viszonyítva a Skythák nomádságával, a természeti viszonyok rokonságánál vagy azonosságánál fogva. Végre a negyedik szakasz adja a magyar állattartásnak, pásztorkodásnak mint nagy ősfoglalkozásnak köztörténeti anyagát, chronologiai rendben, mely a nagy ősfoglalkozás fejlődésére és alakulására veti világosságát. Ezzel eljutottam ahhoz a kérdéshez: hogyan fog alakulni a mű további folytatása és — ha megérem — befejezése P Az első kötet ki lógja fejteni az ázsiai nomádság rendjét, úgy a mint az még eredeti, ősi vonásai szerint megállapítható volt, mivelhogy a mostkori állapot, különösen az orosz bontóhatalom nyomása alatt, máisok jellemző vonásából merőben kivetkőzött és sokszorosan elfajulást mutat. Ezzel szemben kell megállapítani és viszonyítani mindazt, a mit közvetlen kutatásaimmal és az elfogadható irodalommal, mint a magyarságra nézve többé-kevébbé sajátost meghatározhattam, beleértve a típus lehető megállapítását is. Es csak akkor vehetem elő az „őshaza" és a faji rokonság fontos kérdését is. A népnyelvi- és mesterszótár anyaga valószínűleg külön kötetet fog követelni; az előbbi oly alakban, illetőleg oly tömör meghatározásokkal, a mint ezt „A magyar halászat könyve" czímű munkám második kötetének befejező részében adtam, a mely nyelvészeti irodalmunknak, gondolom, hasznos szolgálatot tett. Herman O. :A magyarok nagy ősfoglalkozása. II