Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

III. A nomádság elemei - A Skythák nomádsága

94 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA kifejezve abban, a mit HERODOT mond, hogy t. i. a szittyáknál a mesterséget űző kisebb becsiiletű; ellenben nemes számba megyen az, a ki hadi dolgokkal foglalkozik. PLATO a szittyákat borivóknak is mondja, ANACREON szerint pedig a szittyák borozása zajjal, lármával jár. PLUTARCH szerint a szittya, mikor iszik és lerészegszik, az íj húrját pengeti. HERODOT szerint is borivók a szittyák és ha a spártaiak tiszta borra vágynak, azt mondják: „szittya módra". Mintegy soron kívül még néhány mozzanat következik, mely mindenesetre jellemző, a melynek különben is megvan a maga jelentősége, a mint az ki is fog tűnni. HERODOT szerint a szittya harczos a megölt ellenségnek fejebőrét vette úgy mint ezt „skalp" név alatt az indiánok — — Amerikában — is tették. E győzelmi jelvénynek kikészítése vagy lágyítása gyúrással járt, a fölösleges húst pedig ökörbordával szedték le, mely tehát timárkés gyanánt szolgált. HERODOT leírja a szittyák „gőzfürdőjét" is, mely szerinte abban áll, hogy nemez sátrak alá bnjva, tüzesített kövekre kendermagokat szórnak, mely izzasztó füstöt fejleszt. Nyilvánvaló csupán az, hogy a rossz melegvezető nemez alatt a tüzesített kövektől nagy hőség támadt, mely a kivánt hatást meghozta. A kendermagnak gyógyító hatást tulajdoníthattak. Egy másik mód, mely tisztán kivehetőleg gőzfürdő volt, arra szolgált, hogy a szittyát a divó temetéssel járó szennytől alaposan megtisztítsa, a mi HERODOT szerint úgy történt, hogy miután a halottat előbb szekeren 40 napig körülhordozták s végre eltemették, három egymásfelé hajló karót vertek a földbe, ezt gyapjúnemezzel borították be, alatta pedig a gőzt úgy fejlesztették, hogy tüzesített köveket dobtak egy középen álló vizes edénybe. Ugyancsak HERODOT írja, hogy a királyi sírt a király halála után következő évben szalmával kitömött, karóbahúzott lovakkal, ezeken megölt és karóbahúzott lovasokkal vették körül, a ló és lovas pedig félkerekekből és karókból alkotott, ösztörűszerű szerkezettel tartatott álló helyzetben.