Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
III. A nomádság elemei
84 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA nem lehet; de az is bizonyos, hogy általánosak és egy adott nép teljes jellemzését nem foglalják magukban. A magyar ősfoglalkozások könyvének nem lehet az a rendeltetése, hogy csupán általános jellemzést adjon; tüzetesen kell eljárnia, hogy való élettel népesítse be különösen azt a területet, mely egykoron természeti sajátságainál fogva a palaeolith emberre nézve úgylátszik, kirekesztő akadály volt: a nagy Alföldet, mely azután a magyarságot éppen vonzotta, állandó letelepedésre bírta, a melyet egy ezredév óta megszállva tart. Itt tehát a magyar nomádság jellemzése a feladat, mert nyilván ez döntött a terület megválasztásában, annak oly tartós megszállásában, a magyarság jellemének legnemesebb és legbecsesebb tulajdonságai szerint való kifejlődésében. Az, a mit a történelmi kútfők erre vonatkozót egybefoglalnak, kevés és nem is mélyen jellemző; különösen pedig nem alkalmas arra, hogy a magyarság nomád életének visszasugárzó tükre legyen, mely fölfogja és visszaadja a typikus nomádéletnek még ma is meglevő töredékeit; de azoknak a múltból eredő jelentőségét is. Keresnünk kell tehát oly ősi törzs nomád életének lehetőleg teljes képét, mely törzsnek ebben a magyarsággal rokonvonásai vannak; mely törzs elfogadhatólag ugyanazokon, vagy természetük szerint hasonló területeken élt és vonult, mint a magyarság, nomád életének képe tehát igenis tükre lehet a magyarénak és arra is alkalmas, 'hogy a még nta is élő töredékeket kellő világításba helyezze. És oly lehetőleg teljes képre van szükségünk, mely bevilágítja a messzemultat, azt, a melyben azok a népelemek fejlődtek erőre, a melyek később nagy áramban keletről, vagy északkeletről kelve, nyugot felé vették az utat, összerombolva a klasszikus európai ókor államalakulatait és nagyrészben igen magasra fejlett kulturáját, mely az ember erkölcsi világának összes viszonylatait fölkarolta, foglalatját vagy tartalmát majdnem kimerítette és még romjaival is szülőjévé vált annak, a mit „modern kultura" kifejezéssel illetünk.
