Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
II. Magyarország területe az őskőkorban
76 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA a leleteknek a rétegzetben való fekvése pontosan volt meghatározható ; de meg volt határozható a geologiai réteg is. A rétegek teljes vastagsága 7*0 métert tett ki. A legfelsőbb alluvialis rétegen áthatolva, a dilluviumban jelentkezett a barlangi medve számos csontja, részben tördelve, részben súrolva, kopott állapotban, hasonlók azokhoz, a melyek legújabban Francziaországban és a Gudenus-barlangban is napfényre kerültek. E csontok közé keverve fordultak elő a részben gyönyörű alakú kalczedon nyíl- és gerelykövek, a „pointes á feuille de laurier", melyek azonosak az avasi sírból kikerült első ily gerelykőnek formájával és anyagával, a mivel a két pont között a szerves összefüggés helyreállott. A Szeleta-barlangból napfényre került fegyverkövek jellemzése így alakul: Y. TÁBLÁN. (L. a könyv végén.) / hegyesebb alakú gerelykő, anyaga szürke kalczedon, term, nagyság, körül éles; A. v ugyanaz élben. 2 terpedtebb alakú gerelykő, anyaga szürke kalczedon, term, nagys. körül éles; B. z, ugyanaz élben. Ezek alak és anyag szerint egyeznek az Avas temetőjéből került gerelykövekkel — 1. III. tábla 3, k, 5. - Eddig a Szeleta. A 3, terpedt, hegyes, alul elkerekített sarkú, háromszögre hajló, vörösesbarna-kalczedonjaszpisz ngilkő, term, nagyság, C élben. Az összes eddigi leletek között ez a legszebb, legfinomabb alak, körül éles ; előkerült Miskolczon a Petőíi-utcza 12-ik számú telkén, találta BÁRTFAY KÁROLY főgépész; GÁLFY IGNÁCZ gyűjteménye. Ezek mind határozott, tiszta palaeolith-alakok. Az elnevezést, mely a külfödi irodalomban egyre-másra „coup de poing", „Faustkeil" és „Faustbeil", tehát ökölkő vagy ökölszakócza, elejtettem, mert a köröskörül éles penge, vagy késszerű követ, még az ősember durva ökle vagy marka sem tűrhette volna. Sokkal inkább elfogadható az a meghatározás, hogy a levélalakú, vékony, pengeszerű, hegyes és körüléles kövek
