Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

74 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA C. Vágó-kő, kétharmad nagyságban. A színen szépen hajlított ormó, visszája lapos. Egészben ötszögű; b az alap, rhombikus. Fehéres-vöröses szalagozással, rétegzetes limnokvarczit, I). Szilánkszerű vakaró-kő, kétharmad természetes nagyságban. Határozatlan ormó; az alap b hosszúkás. Szürke kalczedon, fehér, fénytelen kéreggel. E. Szilánkszerű vakaró-kő (?), kétharmad természetes nagyságban, ormós, meglehetősen éles szélekkel. Alapja b csatornás. S = éle. Szürke kalezedon, észrevehető pattintásokkal. F. Domború, kétszer ormós vakaró-kő, kétharmad nagyságban ; az ormók az alapból diagonálisan futnak. Szennyes vörös kalczedon. G. prizmaalakú penge, a visszáján lapos, kétharmad természetes nagyságban, Limnokvarczit, opál-fehéres. H. Hajlított őrmos penge, a visszája lapos. Sötét barnavörös, kalczedonos-jaszpisz. I. Pengeszerű, rövidebb, ormós vakaró-kő, kétharmad természetes nagyságban. Elefántcsont-fehér, opál. K. (34. ábra). Végzetül álljon itt az avasi sorozatból egy szilánkszerű kalezedon, valószínűleg vakaró-kő, melynél g, g a fogantyú, S az él, s a melynek anyaga leveles rétegzetet mutató kalczedon. Ez itt, természetesen, csak egy futólagos vázlata annak, amit az elfogulatlan felülvizsgálat az ősember nyomának teljes megbizonyítására a miskolczi területen fakasztott. K. 34. ábra. Fogása a kőnek.